Lázár Olga: Életem szörnyű naplója (Miskolc, 1987)
rogytunk le a vizes fűre. Cipőmet lehúztam, hogy megszabadúl- jak a kínzó fájdalmaktól. A hólyagok helyén csurgóit a vér, ahogy a cipő kidörzsölte. Jó lett volna egy kis tiszta víz, hogy a vérző lábam lemoshassam, de mivel vizet nem láttam második napja, így erről a luxusról le kellett mondanom és be kellett érnem azzal, hogy agyon kopott koszos sötétkék kabátom béléséből leszakítottam egy darabot és azzal kötöttem be sajgó lábaimat, hogy bírjam a további menetelést. Társaim követték példámat, persze vigyázva, hogy a németek észre ne vegyék, mert kaptunk volna érte, hogy így akaijuk enyhíteni kínzó fájdalmunkat! Egy órai pihenés után ismét útnak indultunk. Se enni, se innivalónk már nem volt, egyre jobban legyengültünk a sok gyaloglástól. Aznap egész nap meneteltünk, falunak még nyomát sem láttuk. Végre estére hulla fáradtam megérkeztünk a tetthelyre. Hogy hol voltunk, azt nem tudtuk. Sötét volt, csak annyit láttunk a sötétben, hogy egy padlás előtt vagyunk. Egy létra állt, ide hajtottak föl bennünket nagy Jósolás” között. A padláson széna és szalma volt. Nagy boldogan csináltunk puha fekhelyet magunknak, szorosan egymás mellett, mint a heringek. Ezzel mit sem törődve lefeküdtünk, mivel az evésről már leszoktunk. A fáradságtól hamar elaludtunk (150-en voltunk a padláson, a többieket másfelé vitték csapatokra osztva; mi voltunk a második csoport). Álmomból nagy lárma riasztott föl. Első álmomból hirtelen kábultan ébredve azt sem tudtam, hol vagyok. A padlás feljáratában világosságot láttam, egy elemlámpa fénye, és ahogy szétnézek, egy német őrön akadt meg a szemem, puskáját egy lány homlokának szegezte és ordított, ahogy csak bírt. Mindenkiben elhűlt a vér. Azt hittük, itt a vég, ami minden szenvedéstől megvált. A lábam reszketett alattam, a szívem kalapált, hogy azt hittem, rögtön kiugrik a helyéről. A német nő meg volt teljesen vadulva. A létrán állt és mindenkit dobált le a padlásról. Csak az eséseket és jajgatásokat hallottuk. Most már biztosra vettük, hogy az éjszaka folyamán végeznek mindannyiunkkal. Rettenetes pánik tört ki. A sötét padláson egymást \ 46
