Lázár Olga: Életem szörnyű naplója (Miskolc, 1987)

tig kint lapátoltunk. Átáztunk, átfagytunk és úgy vizes ruhában 4 km-t gyalogoltunk a lágerbe vissza. Este a ruhánkat kicsavartuk, az ágy szélére raktuk és másnap reggel fél ötkor ébresztő és mi ismét bebújva csuromvizes ruhánkba 5 órakor reggelizni indultunk, majd 6 óráig az Appel-Platzon sorakoztunk, még megdermedve.

Végre útnak indultunk a munkahelyre. Menetelés közben egymásba karoltunk és felváltva aludtunk. Behunyt szemmel vezettük egymást. Közben úgy-ahogy a vizes ruhánk a testünk melegétől valamennyire megszáradt, míg újra megeredt az eső. Ez így ment. Egy teljes hétig ömlött az égből, ahogy csak bírt.

Életemben először törtem ki erélyesen magamból, hogy nincs Isten, ha volna ezt nem nézné, hogy ártatlan emberek így kínlódjanak. Megállítaná az esőt, nem sújtana még ő is minket. És csoda történt! Amiben azelőtt sohasem hittem, másnapra elállt az eső és kisütött a nap. A nedves ruhanemű, ami egy hét óta nem bírt megszáradni, lassan mégis száradni kezdett testünkön és újra reménykedni kezdtünk, hogy ha ezt a szörnyű esőt a szabadban kibírtuk (mert arról, hogy a németek fedett helyre vittek volna bennünket az esős időszak alatt még álmodni sem mertünk, annak is túl szép lett volna), talán egyszer csak megszabadulunk. Új munkavezetőt kaptunk. Elég fiatal volt és rettenetesen csúnya, mint a majom. El is neveztük Gorillának. Nagyon rendes ember volt. Minket négyünket nagyon szeretett, mert jó munkások voltunk. Később, amikor esett az eső, vagy riadó esetén bevitt minket egy félig kész gyárba. Olyankor, hogy ne unatkozzunk, 10 mázsás síneket cipeltetett velünk (ez félig sem túlzás, a teljes igazság), hogy majd megszakadtunk és a németek meg gyönyörködtek szenvedéseinken és jókat nevettek. Persze mi sem álltuk meg szó nélkül, hullt rájuk az áldás bőven.

Hédi balesetéről szeretnék említést tenni: mint már említettem, hegyet raktunk át más helyre. A földet, amit kiástunk, egy hatalmas csillébe raktuk; jó pár mázsa fért bele. A csillét síneken toltuk el és a sarkon egy forgó volt, ezen kellett a csillét megfor26