Dobrossy István: Az igazi Miskolc (Miskolc, 2005)
Miskolc szellemi élete és kultúrája
„Babonás ez a táj, melynek látványa is gyógyít" - írja egy utazónő a XIX. század közepén, amikor vendéglátói elkalauzolták a völgybe, s a Hejő-patak mentén felgyalogoltak a forrásokhoz, a „völgyfő”-höz. Tapolca sajátosságait valóban az itt feltörő források adták, amelyeket lenyűgözve szemlélt a látogató, előnyét, hatását pedig ősidők óta használták az erdei ösvényen mosni, fürdeni, gyógyvizet meríteni átjáró görömbölyiek. Puszta-Tapolca ugyanis Görömbölyhöz tartozott, s 1864-ben így ír róla Pesty Frigyes helynévgyűjtő: „Görömbölyről a Templom-hegyi szőllők alatt áthaladva eléjük a forrásvidéket, mely víz gyógy erejénél fogva fürdőhelyül használtatik, mit nyáron által számos mulató vendégek látogatnak.” nép elmondása szerint is - a víz gyógyított. Henszelmann Aladár (1889-1943), Tapolca hivatásos fürdőorvosa „léggyógyfürdőnek” nevezte az itteni környezetet, s az akkor még érintetlen klímájú üdülőtelepben a „szívbetegek Mekkáját” látta. A víz gyógyhatását és idegenforgalmi erejét mégis csak az utóbbi egy-másfél évtizedben sikerül „rangjának megfelelően” kihasználni. Az 1930-as években, amikor Tapolca elindult a fürdővárossá fejlődés (fejlesztés) útján, újraéledt egy legenda, amelynek gyökereit a magyar néphit és szokásrendszer több évszázados rétegeiben találjuk meg. A kristály- tiszta forrásban az emberek időnként fehér kígyót láttak. Egy szomszédos település lelkész-helytörténésze írta le, hogy a bőcsiek gyakorta jártak ide fürödni, s tőlük hallotta az alábbiakat: „Régen ez a víz igen használt a betegségek ellen. Az én szüleim is oda vótak, elmentek a fürdő forrásához is, ott úszkált benne a fehér kígyó!” A korabeli miskolci napilapokban többször is megjelent Hegyaljai Kiss Géza (1893-1966) felhívása, hogy ha valaki hasonlót tapasztalt, látott, vagy másutt hallott, azt írja meg neki bocsi címére. Az eredményt nem ismerjük, azt viszont igen, hogy egy miskolci természettudós miként nyilatkozott. Szerinte „létezése nem valószínű, jószemű tudósok is meglátták volna eddig, ha léteznék. ... Azt hiszem, a fehér kígyót a nép képzelete alkotta, nem valóság az.” Néprajzi leírások vagy szaklexikonok akkor még nem szóltak a fehér kígyóról, általában a kígyó szerepéről a hitéletben, a művészetben, átfogóan az emberiség kultúrtörténetében, vagy egy-egy település - akkor még - élő szájhagyományában. Pedig a kígyó a 90 MISKOLC
