Dobrossy István: Az igazi Miskolc (Miskolc, 2005)
Miskolc története
Miskolc a XVIII. században A Fazola Henrik emlékműve a hámori temetőben A XVIII. század első évtizedeinek katasztrófáit nemcsak kiheverte a város, hanem lakói újjá is építették. A század második fele így már a dinamikus fejlődés jegyeit mutatja. Legfontosabb volt a szabad királyi városság megszerzése érdekében kezdett harc. (Jj fejlődési irányt és mozgásteret keresve Miskolc a XIX. század végéig többször tett kísérletet a diósgyőri koronauradalomtól való elszakadásra. Először 1702-ben, majd 1731-ben váltotta meg magát 25-25 éves időtartamra. A város 1755-ben olyan szerződést kötött, amely „örök időkre” szólt, de ez sem tartott két évtizednél tovább. Közben a szétrobbantott diósgyőri vár rohamosan pusztult, a kincstári ösz- szeírás 1755-ben már csak romként veszi számba. Majdnem kétszáz év telt el, míg elkezdődtek a felújítási, restaurálási munkálatok. (Az egykori királyi, majd királynői vár felújítva 1973 óta múzeumként várja a régmúltra kíváncsi látogatókat.) A XVIII. században nemcsak a város jogállása változott, hanem a lakosság társadalmi és vallási összetétele is. A szőlőművelés és kereskedelem mellett az ipar, ezen belül a kézműipar fejlődött. A manufaktúraipar a Bükk hegység erdőségeiben kezdett kibontakozni. Az üveggyártás, a vasfeldolgozás és a papírgyártás hutái, hámorai és malmai verték fel a Miskolc környéki több évszázados erdők csendjét. Fazola Henrik, a német származású kovácsmester vasércet talált és 1770-ben felállította őskohóját Mária Terézia királynő (1740-1780) kincstári támogatásával. A nyersvasat kovácsoló hámorok hatalmas kalapácsait a bükki Garadna patak vize 22 MISKOLC
