Dobrossy István: Az igazi Miskolc (Miskolc, 2005)
Miskolc története
Miskolc története A népvándorlás kora Miskolci fazekasmunka a XVI. századból A bronzkor végén és a vaskorban (Kr. e. 1200-Kr. u. 800) tartós és igen heves népvándorlások, harcok, hódítások hullámai söpörtek végig Európán, illetve a Kárpát-medencén. A Miskolc környékén lakókat ettől az időszaktól már név szerint ismerjük, tehát nemcsak „kultúrákról”, hanem „népekről” beszélhetünk. A népvándorlás korában lovas kimerek, fegyverkovács kotinus kelták, nomád szkíták, jazig szarmaták, gepidák és avarok tanyáztak e tájon. Az előkerült tárgyi emlékek bizonyítják, hogy a Sajó folyó völgyében falutelepekben és a közeli magaslatokon épített földvárakban élt a lakosság. A mai diósgyőri kővár helyén is - egyes kutatók szerint - ilyen vaskori, gyűrű alakú körsánc (győr) állt. Más források arra utalnak, hogy a német krónikások nevezték az avarok települését gyűrűnek. (A győr elnevezés így a honfoglalás előtti avargyűrűből származtatható.) A keletről érkező szkíták egyik törzse az V. században szállta meg a mai Borsod megye területét. A szkíta fémművességre a bronzból készült eszközök (díszes tükrök és a pajzsdíszként használt aranyszarvasok) jellemzőek. Miskolc szomszédságában, a Me- zőkeresztes-Zöldhalompuszta nevű településen feltárt fejedelmi sírból előkerült egy aranyszarvas. A 409 g súlyú művészi alkotás egy vezér pajzsdísze lehetett. Jellegzetes (ur- nasíros) szkíta temető részletei Miskolc északkeleti részén is előkerültek. MISKOLC 11
