Csorba Csaba: „Számos dicsőségű első Rákóczi György" - A nagy fejedelem (Szerencs, 1993)

Életútjának vázlatos históriája

ban nem idegenkedik a gondolattól, hogy újra királyi alattvaló legyen. Távoltartja magát az erdélyi politikától, azon­ban - csakúgy mint apját, Zsigmondot - az utódlá­si csetepaték, a koncon való marakodás arra bírja, hogy engedjen a benne bízóknak, s haddal indul a fejedelmi szék megszerzésére. Erős ellenzéke van Erdélyben (főleg Bethlen István), ahol teheti, gáncsolja a nádor, gr. Esterházy Miklós, s nem könnyű a török portát sem megnyerni ügyének. Rákóczi azonban szívós, s ügyes politikával legyűr minden akadályt. Mellé áll Pázmány Péter bí­boros, esztergomi érsek, aki hét esztendőn át ti­tokban segíti tanácsaival, benne látván a ma­gyarság igaz oltalmát. 1630. december 22-én Gyu- lafehérvárott iktatják be Erdély fejedelmi székébe. Ettől kezdve élete elszakad Felső-Magyaror- szágtól, a Hegyaljától, bár a pataki várat mind­végig építi, erősíti, családi kincseit ott helyezi el, mint legerősebb, legjobban megoltalmazható he­lyen. Gondot visel ónodi, szerencsi birtokára, s a többi gyarapodó javadalmára, melyek közül leg­fontosabb Munkács. Hegyaljai birtokait (Liszlca kivételével az egész Hegyalja ura, kezében van a teljes borkereskede­lem) hajdútelepek láncolatával övezi, amelyek biz­tos védelmet jelentenek mind a török, mind eset­leges királyi támadással szemben: Ónod, Palko­6

Next

/
Thumbnails
Contents