Csorba Csaba: „Számos dicsőségű első Rákóczi György" - A nagy fejedelem (Szerencs, 1993)

Életútjának vázlatos históriája

nya, Monok, Megyaszó, Szerencs, Bekecs, Gesz- tely, Hemádnémeti, Bőcs, Lúc, Hidvég, Kesznyé- ten, Szederkény, Tárcái, Sárospatak, Tállya, Mád, Mezőbénye, Szada, Hoporty, Girincs, Köröm, Harkány, Kiscsécs, Alsódobsza hajdúkatonái együttesen tekintélyes erőt képviselnek (Kesznyé- tenben és Szederkényben férje halálát közvetlenül követő időben Lorántffy Zsuzsanna telepítette le a hajdúkat).

Fejedelmi hatalmát csak 1636-ban sikerül végképp vitathatatlanná tennie, amikor Bethlen István török támogatással indított támadását visszaveri.

Erdély ezt követően a háborúzó Európában a béke szigete. A népesség gyarapszik, az ipar és kereskedelem virágzik. Rákóczi György mindent elkövet, hogy családi birtokait növelje, jövedelme e- melkedjen, hogy minél inkább függetlenítse magát a rendektől. Tudatosan készül arra, hogy családjában a fejedelmi hatalmat örökletessé tegye. Fiait ebben a szellemben nevelteti a sárospataki kollégiumban, amelyet bőkezűen támogat, csakúgy mint a kultúrát, a könyvkiadást, s a református vallást (utóbbit azonban nem a többi felekezet kárára ill. elnyomása ellenében). A kor egyik legnépszerűbb könyvét, a Fejedelmek serkentő óráját, szerencsi prédikátorával, Prágay Andrással fordíttatja le, s nyomtatja ki 1628-ban a bártfai nyomdával.

7