Csorba Csaba: „Számos dicsőségű első Rákóczi György" - A nagy fejedelem (Szerencs, 1993)

I. Rákóczi György végrendelete

I. Rákóczi György végrendelete

„Meggondolván az Úr Istennek amaz igen igaz, változhatatlan mondását: por vagy s porrá kell lenned, én is mint halandó s óráját nem tudó ember, nem akarván utolsó órámra az én rendelésemet beteges és fájdalmas, erőtelen állapotomra halasztani, hanem most az én irgalmas kegyelmes Istenemnek igen kegyes engedelméből tűrhető egészséggel és ép elmével bírván: akarom, hogy az én Istenemnek nagy, kibeszélhetetlen, minden érdemem nélkül velem több szép áldásáról, szerelmes édes feleségem, kivel az vénségre is tisztességesen, egyenes igaz szeretettel érkeztem, s engem még eddig meg nem búsíta, gyermekim között is holtom után való dispositiomat [rendelkezésemet] végbe vigyem.

Mindeneknek előtte azért áldom és dicsérem az irgalmas Istennek nagyságos, méltóságos, felséges nevét, ki az eleimet kicsinyből nagyra s enge- met is az ő ingyen való irgalmából igaz üdvözítőnk evangéliomi vallásában engede születnem ez nyomorúságos múlandó világra, nem csak ép kézzel, lábbal, elmével, de még külső jókkal is megáldott, hogy azt nemzetem közül senkivel ez ideig azt nem cselekedte, arra is erőt, segítséget és értéket szolgáltatván, az idegen nemzetek között is kedvességet szerezvén mind az ő isteni tiszte44