Csorba Csaba: „Számos dicsőségű első Rákóczi György" - A nagy fejedelem (Szerencs, 1993)

I. Rákóczi György végrendelete

letinek oltalmazásában, [mind] az én szegény, elpusztult, s fogyásra jutott hazám s nemzeteknek is segélnem engedett volt és életemnek minden idejében kegyelmes, irgalmas gondviselőm lévé, sok gonosz akaróimnak bosszúságokra előmenetellel látogatott s azoknak uraságok alá nem adott, sőt ápolt, az ő jó tetszése szerént azoknak személyét kevesétette s engemet megtartott és az rendelésének is végbe vitelére reá segétett. ..

. . . igen nagy pompával, ezüstös, aranyos készített koporsóba ne tegyetek, semmi ezüst rajta ne legyen, se kívül, se belől. Zászlóm az többi fejedelmekénél is tisztesebb s pompásabb ne legyen, hanem inkább az nekem illendő lészen, az szegény Bocskai Istvánénál s annál inkább az szegény u- runkénál (Bethlen Gáborénál) alacsonyabb legyen. Kimúlásunk napjától fogva számlálván ad summum 3 avagy 4 hét alatt testemet eltemessétek; mert én azokhoz valót az zászlón kívül mindeneket készen tartok; az én testemet ólom koporsóba ne temessék, hanem meg vagyon ciprus fából csinálva, s tegyék abban, rajta semmit ne fessenek. Egy fejér kövű majszer dolmányunk, szederjes posztó nadrágunk, az mint szoktam viselni, azon is arany kapocs ne legyen, egy kevéssé kopasz fejemben egy tisztességes fekete süveg, abban is, az lelketekre kényszerítlek, semmi módon semmi e- gyébféle ezüst, arany s azokon is több ne legyen;

45