Csorba Csaba: A muhi csata 1241 (Miskolc, 1991)

nem igen lehetett közük. A lényeg egyszerű: ezúttal a nyugati harcmód fölött győzött a hatékonyabb keleti harcmód.

Érthető, hogy az erősen vallásos király és a krónikások, akik egyházi személyek voltak, a pogányok győzelmére nem találtak, nem találhattak más magyarázatot, mint azt, hogy bűneinknek köszönhetjük azt, hogy az Úr elfordította rólunk tekinteét, s levette váltunkról oltalmazó karját.

A csata sokkal nagyobb katasztrófát, a magyar sereg teljes vereségét és a király elfogását vagy halálát eredményezhette volna, ha az északról és délkeletről érkező tatár hadak időben érkeznek és gyűrűbe fogják a magyarokat. A lengyel földön előretörő tatárok a- zonban a Sajó-menti csata idején még nagyon mesz- sze jártak: április 9-én arattak megsemmisítő győzelmet Legnicánál. Április közepe táján szenvedett döntő vereséget az erdélyi vajda hadserege is. így IV. Béla Batu gyűrűjéből kicsúszva észak felé még szerencsésen elkerülhette a tatár előőrsöket.

Az eddigieket olvasva talán feltűnhetett, hogy következetesen Sajó-menti csatát említettem, holott a köztudatban az ütközőt „muhi csata" néven ismeretes. Való igaz, hogy a 14. századi Pozsonyi Krónikában olvasható olyan megfogalmazás, hogy a végzetes esemény „Muhi falu közelében" történt. A mintegy egy évszázaddal a történtek után feljegyzett helyszín megfelel-e a valóságnak, eldönteni ma már aligha lehet. Lehet benne hinni, lehet cáfolni, de bizonyítani nem.

25