Csorba Csaba: A muhi csata 1241 (Miskolc, 1991)

A táborban maradottak körül egyre szorult a gyű­rű, s a tatárok túlereje gyorsan legyűrt minden ellen­állást. Győzelmük jeléül elvágták a büszkén magasodó királyi sátor köteleit. A királyi lakhely leomlása meg­tette a hatását: az addig elkeseredetten ellenállók Ls belátták, - minden elveszett. A sátrat nem tették tönkre a győztesek, hanem értékes hadizsákmányként magukkal vitték. Plano Carpini 1247-ben látta; ebben fogadta őt trónusán ülve Batu kán. A tatárok a foglyokat és sebesülteket nem kímél­ték. Levágtak mindenkit, aki a kezükbe került. Azért, hogy ezzel is rémületet keltsenek (az ellenállók szá­mára nincs irgalom), s azért is, mert ezzel akarták megbosszulni a csatában elszenvedett nagy vesztesé­geiket. A menekülők üldözése is haladéktalanul meg­kezdődött. A halottakat módszeresen kifosztották, a gazdátlanul maradt, rémülten össze-vissza száguldo­zó lovakat összefogdosták. A saját halottaikat össze­szedték, a magyarokat viszont minden értéküktől megfosztva otthagyták a vadállatok zsákmányául. Mi tehát a csata mérlege? A tatárok győzelme egyértelmű és vitathatatlan, azonban ez a győzelem nem volt megsemmisítő. A királyi sereg gerince meg­roppant, de a csatából megmenekültek száma minden bizonnyal felülmúlta az elpusztúltakét. A legfon­tosabb, hogy a király megmenekült. Az uralkodó léte a további eredményes ellenállás egyik fő biztosítéka volt. 22

Next

/
Thumbnails
Contents