Csorba Csaba: A muhi csata 1241 (Miskolc, 1991)

A táborban maradottak körül egyre szorult a gyűrű, s a tatárok túlereje gyorsan legyűrt minden ellenállást. Győzelmük jeléül elvágták a büszkén magasodó királyi sátor köteleit. A királyi lakhely leomlása megtette a hatását: az addig elkeseredetten ellenállók Ls belátták, - minden elveszett. A sátrat nem tették tönkre a győztesek, hanem értékes hadizsákmányként magukkal vitték. Plano Carpini 1247-ben látta; ebben fogadta őt trónusán ülve Batu kán.

A tatárok a foglyokat és sebesülteket nem kímélték. Levágtak mindenkit, aki a kezükbe került. Azért, hogy ezzel is rémületet keltsenek (az ellenállók számára nincs irgalom), s azért is, mert ezzel akarták megbosszulni a csatában elszenvedett nagy veszteségeiket. A menekülők üldözése is haladéktalanul megkezdődött. A halottakat módszeresen kifosztották, a gazdátlanul maradt, rémülten össze-vissza száguldozó lovakat összefogdosták. A saját halottaikat összeszedték, a magyarokat viszont minden értéküktől megfosztva otthagyták a vadállatok zsákmányául.

Mi tehát a csata mérlege? A tatárok győzelme egyértelmű és vitathatatlan, azonban ez a győzelem nem volt megsemmisítő. A királyi sereg gerince megroppant, de a csatából megmenekültek száma minden bizonnyal felülmúlta az elpusztúltakét. A legfontosabb, hogy a király megmenekült. Az uralkodó léte a további eredményes ellenállás egyik fő biztosítéka volt.

22