Bodnár Tamás: Szádeczky Károly első világháborús naplója. Egy miskolci honvéd visszaemlékezései (Miskolc, 2017)

A napló átirata - Olasz fronton

rekvirálni nem mertünk. Itt előre ment a városból egy húsz emberből álló lovas járőr. Úgy fél nyolc lehetett, hirtelen jönnek visz- sza, hogy szemben jön az olasz lovasság és páncélos motorok. Mindjárt kapjuk a parancsot, hogy fegyverre a szuronyokat, fölvonulni, állást foglalni. Én igen megijedtem, nem tudtam, hogy mi is lesz most velünk, mikor csak vagy 700-800-an vagyunk. Szakaszom a város főbejáratát foglalta el. Élőnkbe hosszú fákat és mészköveket hordtunk védőeszközül. Innen egy hosszú egyenes út volt, úgy 1000-1500 méterig. Szépen lehetett látni, hogy jönnek. Én gépfegyveres osztaggal lövettem, csak úgy estek a lovakkal együtt. Rengeteg szalagot98 lőttem ki magam is, de mikor úgy 800 méterre előttünk megállt a páncélos motor (azaz tank), hát a tiszt és a törzs urakat már alig lehetett látni. így jómagam is húzódni kezdtem csúszva le egy ház udvarába, hogy menekülhessek valamerre, mert láttam, hogy már el vagyunk fogva. így az udvaron lévő disznóólba menekültem, de itten már voltak vagy tizenöten tiszt urak. Másfele nem lehetett menekülni, mert víz folyt a város körül. Úgy fél kilenc órakor már nagy csetepaté volt, mert a gyalogságunkat elfogták. Körös-körül mind letett fegyverrel és négyes sorokba összeállítva várták, míg megérkezik az olasz gyalogság, ami oldalt húzódott meg két-három kilométerre a várostól. Én levettem a szuronyt és az ajtóba vágtam, hogy magunkra húzhassam az ajtót. Mikor már láttuk, hogy csendesebb a muri, hát századosom engem küldött ki, hogy nézzem meg, hogy mi is van már. Alig hogy kibújtam, meglátott egy olasz katona, mindjárt nekem szaladt a szuronnyal. Én már gondoltam, hogy végem, de hirtelen a fegyverét megfogtam, hogy nehogy leszúrjon és sírva mondtam, hogy még többen vagyunk bent az ólban. így ez az egy olasz lefegyver- zett mindnyájunkat a gémeskút előtt. Nevetem, ha eszembe jut, mikor a tiszteket látta kijönni, csak úgy pofozta őket. És mindjárt a többiekhez csadakozott, de alig értünk oda, nálam már csak a köpönyeg és a kenyérzsák volt, hirtelen megérkezett az olasz gya98 Gépfegyvers^alag.

54