Bodnár Tamás: Szádeczky Károly első világháborús naplója. Egy miskolci honvéd visszaemlékezései (Miskolc, 2017)

A napló átirata - Román fronton

fegyver az oldalán, derékszíj mellette. Találtam olyat is akinek a két térde látszott ki a földből.

Érdekes, mikor a Papp Jóska telefonista egy románról a csizmát lehúzta, de nem jött le, csavart egyet rajta és eltört csuklóban [a lába]. Rémes szagú volt ez a hulla... Az összes hullákat mind összeszedtük és a falu mellett temettük el egy pincében, ahol tíz veder oltott meszet öntöttünk rájuk.

Most már pompásan telnek napjaim, mert hisz nem koplalok, gyakran lemegyek a Teleky Sándorhoz.

Tegnap egy bakát küldtem le, hogy ennivalót meg benzint hozzon a lámpába.

Karácsony ünnepén lementem Sanyihoz egy pár napra, úgy is vaskapcsokat kellett csinálnom. Sanyinál aludtam, ők Hatjában voltak.

Rettenetes hideg és sikamlós volt az út, alig lehetett járni. Karácsony szombatján Sándor megkapta a csomagot hazulról, minden finom volt benne. A hurkát jól megpirítottuk és úgy fogyasztottuk el. Első napján finom ebédet csináltunk, pörkölt, krumpli és egy nagy lavórral nudlit is csináltunk és rája mákot. így még soha jól nem laktam, alig bírtam már szuszogni. Estére átmentünk a Sanyi barátjához, egy 37-es tüzér szalitérhez(P), ahol jól éltünk és teáztunk. Közben megzavart egy szívbajos tüzér, kivel alig bírtunk ahogy a roham rájött.

Másnap ebéd után délután Sanyi, Herman és én fölmentünk az állásba szétnézni. Fegyverszünet volt, így szabadon lehetett sétálgatni az állások között. Megmutogattam Sanyinak mindent. Oly közel voltunk egymáshoz [az ellenséggel], hogy alig volt [köztünk] 35-40 lépés távolság. Sanyi egészen meg volt lepődve.

38