Bodnár Tamás: Szádeczky Károly első világháborús naplója. Egy miskolci honvéd visszaemlékezései (Miskolc, 2017)
A napló átirata - Román fronton
látom, hogy egy román százados és három román baka lámpával és sok iratokkal. Beengedtük az állásba, de mindjárt bekötöttük mindnek a szemét zsebkendővel, hogy ne láthassák az állásunkat. Mindjárt híre ment az egész ponton, mert hisz nagy csend is volt. Levittük a zászlóaljhoz, onnan a Brigádhoz és csak másnap mehettek vissza. Másnap, ahogy megvirradt a románok mind kijöttek az állásból és odajöttek a drótunkhoz, mi is kijöttünk. Az az öröm! Csere pénz, rum, kenyér, de hirtelen parancs, hogy lemenni az állásba. Ok is úgy szaladtak vissza, de lövés nem volt. Székében kihirdették, hogy a román százados, aki az éj folyamán átjött, [felajánlotta, hogy] a velünk szemben lévő románok nem lőnek, ha mi sem lövünk, és csináljuk meg az egyezséget közöttünk. Meg volt az öröm a baka társaságnál, táncolás, nótázás, hogy most már vége a háborúnak. Kaptunk fél liter rumot, egy liter bort, fél kg cukrot, fél kg kenyeret, lehetett mulatni. Úgy délután hazaengedték a parlamentereket, [akiket] egészen a román drótig kísértek. Este gyönyörű látvány volt, azt emberi ész el nem tudja képzelni és elgondolni. A rakéták százezrivel föl a magasba, a hó sűrűn szállingózott, mi is a kis ágyúinkból 15 láda világító patront lőttünk 1500- 2000 méter távolságra, a románon tűi. Egész este dalolás és mulatás volt, a románok szintén dalárdában énekeltek. így teltek a napok Grodesti falu stellungjában. Hideg volt rettenetesen, naponta 2-3 istállót és csűrt bontottunk el a tűzre, hogy meg ne fagyjunk. A román erősen figyelte, hogy nap-nap mellett mit csinálunk. Most már rendesen kaptuk a menázsit, a konyha följött a stellungig, de a románé is. Sokat kóstolgattuk egymásét, igen közel voltunk egymáshoz, 25-30 méterre. A fegyverszünetek alatt a kettő állás között lévő halottakat kellett összeszedni és eltemetni. Bizony olyan hulla is volt, amin még minden rajta volt. Igaz nem volt büdös, mert meg volt fagyva,
