Bodnár Tamás: Szádeczky Károly első világháborús naplója. Egy miskolci honvéd visszaemlékezései (Miskolc, 2017)

A napló átirata - Román fronton

Vissza megpakolva mentem, rengeteg ennivalóval, igaz, hogy kilenc napot késtem is már, de nem bírtam olyan teherrel a stellungig fölmenni. Minden kilométernél ettem-ittam, így értem föl valahogy. Főhadnagyom már messziről kiabált, hogy ,gever beer aus” megjött a szakaszvezető! Mindjárt a csomagoknak estek és úgy ettek, mintha soha nem ettek volna. Igaz, hogy minden szabadsá- gossal így volt.

Az ezred már nem állásban volt, hanem pihenőben Harja faluban. Ki sem pihenhettem magam, már este alarm volt, mert támadt a román.

A legénységet teherautókon addig vitték ameddig csak lehetett, de más irányba, nem a régi állásunkba. így ismereden terepen rengeteg halottunk és sebesültünk volt, úgy hogy a szanitécek nem győzték már még kocsikkal sem. Ezredünkből alig maradt 2500 ember, így a mi századunk 140-150 főből állhatott.55 Mi csak reggelre kerültünk tűzbe, úgy nyolc — kilenc óra között. Mi már kész állásból lőttünk.

Nap — nap mellett piszkált a román. Egy éjjel, éppen december 4-én szolgálatban voltam ,gráben unter offigit’’, egyszer úgy éjfél és egy óra között csend lett, lövés nem hallatszott.

Hirtelen kinézek, hát egy lámpa világít előttem és trombitálnak. A körülöttem lévő bakáknak mondtam, hogy ne lőjenek. Odaérve szól valaki, „ Nelőj magzsár” „Voisdie offizier?56” (Hol van a tiszt úr?) Én odahívtam a főhadnagyom, aki igen meg volt ijedve, de én felálltam és a spanyollovas drótot félretoltam. Akkor

Itthon jól mulattunk 14 napig.

ss Egyébként sem állt több főből egy normál létszámú sgágad és egy egred. 56 Wo ist die Officer? - Hol van a tisgt úr?