Bodnár Tamás: Szádeczky Károly első világháborús naplója. Egy miskolci honvéd visszaemlékezései (Miskolc, 2017)
A napló átirata - Román fronton
Egyszerre 5-6 köbméter homokot, kavicsot robbantottam fel. így tartott egy hétig ez a mesterség, se éjjel, se nappal nem pihenhettünk. Kéményt egy leégett gyárnak a kéményéből, valamint finom kályhát csináltam a stellungba. De örömünk nem tartott sokáig, mert egyik végét belőtte a román, így megint más helyet kerestünk. Én igen éhes voltam, mert kályhánkat kilőtték, így csak másnap ehettünk. A Kovács őrvezetőmnek volt még egy kis hazai maradéka, amit együtt fogyasztottunk el. Megittam rá egy csajka vizet, bizony jóllaktam tőle. Napjaink így teltek. Éjjel rengeteg cementet hoztunk, amit alig bírtunk négyen. Nap-nap mellett voltak kisebb támadásaink, miről sokat nem csevegek. Nem volt olyan nap, hogy halottunk, vagy sebesültünk ne lett volna. Már a reggelek igen hidegek, nagy derek vannak. Meleg ruháim nincsenek, bizony igen sokat dideregve virrasztóm át az éjjelt. Szemeim már egészen megdagadtak és kifáradtak a nem alvástól. Bizony sokat gondoltam haza a jó meleg ágyra meg kenyerecskére. A napok teltek, hazulról levelet nem kaptam, elfogott a szomorúság, hogy mért is kell nekem itt így szenvednem... Hajnalban hallom, hogy suttogva mondják, hogy elmegyünk más állásba. Már meg volt az öröm, hogy talán jobb hely lesz, de csalódtunk. Magas hegyre kerültünk, jobbra tőlünk 20 kilométerre a 12-eseket53 öt napra váltottuk le. Itt még víz sem volt, csak egy óra járásra. Kulacsokban hordtuk föl a vizet naponta. 53 Itt a szatmári Magyar Királyi 12. honvéd gyalogezredről van syo. 34
