Bodnár Tamás: Szádeczky Károly első világháborús naplója. Egy miskolci honvéd visszaemlékezései (Miskolc, 2017)
A napló átirata - Román fronton
mi szakaszunk a domb oldalán álló magános ház pincéjébe húzódott vissza, ahol már rengeteg láda töltény volt. így mind a két kis ágyúnkkal51 lőttük őket oly gyorsan, hogy ágyúnk csöve tüzes lett, én vizes ruhát tettem rája, hogy lehűljön. Reggel felé már csendesebb lett a román, nem lőtt nagyon, csak egy-két ütege dolgozott. Másnap lementem az Ojtozhoz a völgybe piszkos alsóruháimat kimosni. Igaz rém nehezen ment, mert szappanom nem volt. A kimosott ruhákat száraz fára aggattam föl, hogy megszáradjon. Úgy 10-11 óra tájban négy román nagyfedelű repülőgép jött és kegyetlenül bombázott. A víznél rengeteg baka mosta a ruháit, de mind le volt meztelenre vetkezve. A gépek észrevették bennünket és tűz alá fogtak, ki merre látott arra szaladt. Egy bomba éppen a gallyon száradó ruháimra esett, ami teljesen széjjelszakította őket, én is éppen hogy meg tudtam menekülni. Szerencsémre egy nagу kiálló szikla mellé húzódtam meg, ahol biztonságba helyeztem magam. Később ismét lementem, hogy rendbe hozzam magam, mert rém piszkosak és tetvesek voltunk. Másnap ismét erősen lőtt a román, egész nap lent voltunk a föld alatt, ki nem mozdulhattunk. A drót őrszemek52 nagyobb része meghalt vagy megsebesült, így a halottakat Gradesti faluba a templom mellé temettük el közös sírba. Mind magyar fiúk voltak, úgy 60-70-en egy sírba mentek. Keresztfájokra én írtam tintaceruzával, hogy „Itt nyugszik sok derék 101-es bajtársunk”. Fájó szívvel hagytam el a falut, mert tudtam, hogy miránk is csak ez várhat. Ma vasárnap van, bizony alig tudja megkülönböztetni az ember, hogy milyen nap is van, ha nem számlálná a napokat a baka. Egész nap unterstandot csináltunk és erősítettünk. Én sziklát robbantottam kézigránáttal, mert csákánnyal nehezen ment. 51 Feltehetően aknavetővel lőtték az ellenséges csapatokat. 52 Л lövészárkok elé kihelyezett, a drótakadályokhoz közel álló, kevés fedezékkel ellátott őrszemek.
