Csorba Csaba (szerk): „Édes szülötte földem, Zemplén" - Zemplén Vármegye Levéltárának Kossuth dokumentumaiból (Sátoraljaújhely, 1992)

Magyarország ezredéves történelmének folyamában nem merült föl alak', kire a hazánk fölött őrködő Gondviselés nagyobb feladatot bízott volna, mint Kossuth Lajosra, a minek keresztülviteléért az egész nemzet osztatlan hálája kiséri. (Ki-kitörő helyeslés.)

De sehol nagyobb kegyelettel nem őriztethetik meg az ő emléke, mint e teremben, a mely a komoly időkben zajos vitatkozások- és nagy politikai küzdelmek színhelye volt !

Abban az időben, a midőn mindenki érezte, hogy új korszaknak:, egy fényes, dicső korszaknak a küszöbén áll, sehol ihletteljesebben nem tekintettek fel arra a férfiúra, a kitől a megváltást várták, mint itt.

Pestvármegye rendei, mint e megyének táblabiróját örömmel s igazi lelkesedéssel vallották a magukénak. Mikor a hatalom a „Törvényhatósági Tudósításoknak beszüntette, mikor az egj'etlen alapot kirántotta lábai alól, Pestvármegye a zaklatott és üldözött férfiút pártfogásába vette s megerősíteni iparkodott a talajt, melyen erősen állva, a haza szent érdekét önzetlenül és tántoríthatatlanul képviselheti.

Tudjuk, hogy röviddel ezután a hatalom őt szabadságvesztésre itélto s innen kiszabadulva, legelső teendői közé tartozott Pestvármegye e termében megjelenni. a hol valóban gyönyörű, megható beszédben mondott köszönetét a neki nj-ujtott támogatásért és pártfogásért.

Ezután az önfeláldozó munka, az éjjeli és nappali tevékenység kimerítvén erejét, a közügyekt.ől rövid időre visszavonult, mert mint maga mondta; „Kétkedem, hogy többé városi lakos legyek“. „Egy ily ^omorult embertől, mint én. ennyi áldozat elég vala, nekem nyugalom kell!“ Tinnyén vásárolt egy kis birtokot, a hol lakását dísznövényekkel ékített virágos kert környezé s a hol gyümölcsösét a maga oltogatásai tett nemessé.

De a kedélyes visszavonultság nem tartott soká. A közügyek ziláltsága és az ország hátramaradottsága újra a küzdtérre szólították, és megjelent e terein ben, hol ékes szónoklatainak egész sorozatával tette ünneppé a vármegyének mindazon közgyűlését, melyen felszólalt.

Legelső sorban a vármegyei élet ellen irányult hatalmi szó ellen foglalt állást, a midőn a magyar nemzetben az önálló gondolkodás csiráját is elnyomni készültek s sorra függesztették fel a tisztviselőket. Sok helyen czélt is értek, csak Pestmegyében nem, a hol Kossuth Lajos, akkor már a közéletnek a legbámultabb és legszeretettebb alakja vitte a hangadó szerepet.

Később az „Országos védegylet“ megalakítása körül buzgólkodott, melynek czélja az volt, hogy a hazai ipart fellendítse, számára fogyasztókat szerezzen és az osztrák iparral versenyképessé tegye.

Nagy eredményt ért el azon hatásos működésével, midőn a „Semmit rólunk és nélkülünk“ elvet érvényesítette a hatalommal szemben. Szónoklatai az örök- váltságról, az ősiségiül, a honosításról, a nemzetiségről, a partiumról eszméinek tartalmasságával és ritka szónoki lendületével mindannyiszor magával ragadták a hallgatóságot.

De itteni működésének csúcspontja és kimagasló pontja az volt, a midőn elkészité a pestmegyei ellenzéknek az 1847—48-iki országgyűlésre szóló azon az egész ország által elfogadott követi utasítását, melyben lerakta alapjait mindazon törvényeknek, melyek 1848-ban megalkottatván, ma állami függetlenségünknek és önállóságunknak alapját képezik ! (Éljenzés.)

Volt idő, nem is olyan régen, mikor Kossuth Lajos neve volt mindenünk. A hazafiság ingadozó hitét a Kossuth nevével támogatta s a nemzet reményteli várakozással nézett a láthatáron túl azon messze táj felé, hol őt lenni sejté s honnan a legcsekélyebb hír, a hír, hogy él, hogy működik, észrevétlenül, mint a

80