Csorba Csaba (szerk): „Édes szülötte földem, Zemplén" - Zemplén Vármegye Levéltárának Kossuth dokumentumaiból (Sátoraljaújhely, 1992)

nelemből megdönthetien pyramisként kimagasló ember megjelent közöttünk, feloldotta a népet s polgárrá avatta azt, ki eddig nem volt szabad.

Kossuth Lajost ábrázolja e kép, kiről Deák Ferencz a közösügyek feletti tárgyalások alkalmával az 18d8-iki nagy nemzeti átalakulásról szólva, igy nyilatkozott: „Ha akkor az országgyűlés, ragaszkodva ősi, arisztokratikus intézményeinkhez, szabaddá nem teszi a népet és földet, nem osztozik a néppel jogokban és terhekben, ha szélesebb alapra nem fekteti az alkotmányt, a reánk következett nehéz évek súlyát el nem bírtuk volna s összeroskadtunk volna a szenvedések alatt, a nélkül, hogy a művelt világ szánalma és részvéte kisérné végsülyedésün- ket. Ezen átalakulást össze fogja kötni a történelem azon férfiúnak nevével, ki azt 48-ban megindította s ernyedetlen erélylyel keresztül vitte. Daczára a bekövetkezett eseményeknek, művének ez a része fenmaradt s fenn fog maradni, mig nemzetünk él s országunk áll s ahhoz a nemzet emléke és hálája lesz mindig csatolva“.

A haza nagy bölcsének igaza van. A reformok és átalakulás szellemét Széchenyi kezéből Kossuth Lajos vette át a negyvenes évek elején. Először az irodalom és napisajtó terén lépett föl roppant hatású „Pesti Hírlap“-jával. Midőn e térre lépett, már a martirság dicsfénye kömyezé halvány homlokát. Ország- gyűlési írott naplója s általában a gondolatszabadság ügye miatt súlyos börtönt szenvedett s midőn szabadságát visszanyeré, elszánt agitátor volt. A politikai lapirodalomnak magasabb értelemben ő lön megteremtője hazánkban Közleményei a lángeszű iró és szónok egész hatalmával szólották a kedélyekhez s szokatlan mérvű lelkesedést keltettek. Majd a megyei és országgyűlési szónoklat terére lépett át s egyszerre legelső lett az elsők között. Az ország vezérvármegyéjének, Pestnek ő lett a vezére, innen választották meg országgyűlési követnek ; ő lett vezére az egész ellenzéknek, mely rend inkább az ő elragadó, mint a Deák mérséklő befolyása alatt kezdett állani. És valóban soha magyar ember magyar szívhez még nem szólott úgy, mint ő. Az egyszerű ügyvéd és hírlapíró ellenállhatat lan hatalommá növekedett s Széchenyi István, hogy egész erejével léphessen sorompóba ellene, kénytelennek érzé magát otthagyni felsőházi ülését s az 1847—48-iki pozsonyi országgyűlésre követül választatni meg magát. De a bekövetkezett események csakhamar túlszárnyalták a küzdelem ezen álláspontját. A párisi februáriusi forradalom mint vizbedobott kő, nagy gyűrűkben mozdította meg az európai állapotok állóvizét. Magyarország mint egy villanyütésre egyszerre felébredt s talpra ugrott. Kossuth Lajos többé nem az ellenzéknek, de az egész nemzetnek vezére lett. A minisztériumban a pénzügyi tárczát vállalta el. De hovatovább túlsúlyt nyert a mérsékeltebb árnyalatok fölött az ő befolyása, ő lett a kormány tulajdonképeni lelke, s mig a többit az események hatalma kivette sodrából s megbénította, ő akkor volt igazán helyén. Központja s valódi feje lön a megindult s roppant mérvre fejlődött függetlenségi harcznak. Pesten, Debreczen- ben, ismét Pesten, Szegeden — Aradig ő volt a forradalomnak lelkes, mozgató ereje, ruganyosságát és óriási tetterejét soha el nem veszítő vezére. A függetlenségi nyilatkozat kimondása után az ország kormányzója, de soha nem élt a dik- tátori erőszak fegyvereivel. S midőn az ügy, melynek élén állt, megbukott, szegényül, fénytelenül vette kezébe a bujdosás vándorbotját s a száműzetés keserű kenyerét.

Lelke azonban nem törött meg s reményei nem hagyták el soha. Száműzetésének évei a lankadatlan tevékenység évei valának. Angliában és Amerikában nemzeti törekvéseink és érdekeink népszerűsítésére egy századév munkája nem tehetett volna többet, mint az ő lángajku szónoklatai, mert csodálatos és páratlan jelenség, hogy idegen nyelven szintúgy ékesen szóló tudott lenni, mint édes anyanyelvén. (Úgy van! Éljen!)

79