Csorba Csaba (szerk): „Édes szülötte földem, Zemplén" - Zemplén Vármegye Levéltárának Kossuth dokumentumaiból (Sátoraljaújhely, 1992)
Vannak alakok, melyek ha egyszer kiléptek a semmiség öléből, nem enyésznek el soha többé. Némelyeket az iró vagy költő képzelete teremt; másokat a népek emlékei, képzeletük által támogatva, a mondákban örökítenek meg ; végre másokat a történelem valódisága ad örök kincsekül és büszkeségül a nemzeteknek, az emberiségnek. Ez alakok a tökély mellett a valódiság varázsával hatnak lelkünkre, felemelik emberi s nemzeti öntudatunkat s elévülhetlen sajátjainkká válnak, példányképet nyújtván nemzedékről nemzedékre. A mi történelmünk sem szegény ily alakokban s nemzeti gazdagságunk legdrágább és legmaradandóbb részét nagyjaink teszik, kiknek neve történelmünk lapjaira elévülhetetlen betűkkel van felirva, alakjaik pedig mindnyájunk szivében és tudatában élnek. E soha el nem enyészhető alakok közé tartozik azon férfiú is, a kinek emlékét ez alkalommal ünnepeljük, a ki a kiváltságok eltörlésének, az emberek jogi egyenlőségének, az európai közszabadságnak nagy eszméit magában azonosi- totta, úgy, hogy azok tényleg vele egygyé lettek s ékesszólásának varázsával azoknak csodálatos erőt adott. (Igaz ! ügy van !) Kossuth Lajos ! ügy hozzá van forrva Magyarország újabb történelméhez e név, vágj- e névhez az újabbkori történelem, az alapitott korszak, hogy bárhová, bármerre tekintsünk is, összeölelkezve, egygyéválva találjuk őket, mint gyermekével az atyát; kezet szorítva egymással, mint két elválhatatlan jó barátot. Nyissuk meg tehát szivünk egész bensőségét Kossuth Lajos arczképe előtt, vele odajárulván érzelmeink koszorújával az óriás elé, kit a szabadság nemtője társul vett nagy munkájában visszahódítani itt e hazában is a tért az emberi ősjogok számára, melyeket a rendi alkotmány korlátok közé szoritott. Kossuth leborult a nemzet nagysága előtt, mi boruljunk le az övé előtt, mert első sorban övé az érdem, hogy a törvény előtti egyenlőség, az egyéni szabadság minden magyar ember közkincsévé vált. És ha 48 után nem értük el mindjárt minden irányban várva várt sikereinket, de mint emberek szabadok maradtunk. Ezen szabadságunkat Kossuth Lajos és kora oly sánczokkal látta el, miket lerombolni semmi emberi erő nem képes többé s érje bár nemzetünket — a mitől Isten óvjon —- bármilyen megaláztatás, ömöljön vérünk is, folyjanak könnyeink patakokban, az emberi jogokat e hazában büntetlenül nem sértheti többé senki! (Élénk éljenzés és taps.) Kossuth Lajos! Minden érzés, a mi a megpróbáltatás óráiban a magyar ember szivében sirt vagy örült, ott ragyog az ő egyéniségében, alkotásaiban, élettörténetében. Beszédei, levelei, Írásai, eszméi, törekvései, szabadság és függetlenség, honszerelem és hazafias kesergés, a véres győzelmek és az elveszett ország, vágy és ábránd egy boldogabb jövőért, mind, mind kisugárzik az ő átszellemült vonásaiból. Ez magyarázza. meg azon ösztönszerü ragaszkodást, melylyel Kossuth Lajoshoz a nép milliói közül még azok is viseltetnek, kikben nincs elég szellemi erő oda emelkedni, hogy benne az új Magyarország hatalmas megteremtőjét lássák és tiszteljék. Ez magyarázza meg, hogy a fiatal ember arczát a lelkesedés pirja önti el, ha e dicső nevet kimondani hallja; öreg embernek meg nedves lesz elgyöngült szeme, ha visszapillant ifjabb éveire, mikor egy örömtelen jövő szomorú kilátásával kezdte meg az életet és még álmodni sem merte, hogy lesz egy ember, kit a Gondviselés azért ad a nemzetnek, hogy szabaddá tegye az elnyomott népet, — a ki üldözött lesz és szenvedni fog, mint egykor a Megváltó, csak azért, hogy másokat, milliókat boldoggá tegyen. (Viharos éljenzés.) És mégis megtörtént. Ez az ember, ez a nagy, szent és magasztos hivatásu ember, ez a törté78
