Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)

Rezes Józsefné naplója

Ma tudtam meg, illetve tegnap, hogy Te Édesem még májusban itt hagytál bennünket. Oh Istenem, miért adtad ezt így. Azt hiszem beleőrülök, nem tudom túlélni, valami csavarja a szívemet belülről, valami kínzó fájdalom fojtogat és csak egy szó jön ki számon, hogy „miért?”

Összeomlott bennem minden a sok-sok szép tervnek, jövendő boldog életünknek vége...

Akik hazajöttek (Kunfalvy jegyző, Müller asztalos) nem mondák meg a valót, tagadták, de észrevettem valamit, megéreztem, hogy baj van és így küldtek el Diósgyőrbe Hofman Józsefhez és 2 fiához, akik Veled voltak Parkamolában az 5-s sz. lágerban.

Itt tudtam meg a valóságot, jó barátod volt és szépen eltemettek.

Istenem, hallom ezt a könyörtelen és kegyetlen valóságot. Ezt soha nem lehet elfelejteni és ha ezt túlélem, akkor azt mondom, hogy nagyon erős vagyok.

Éjjel-nappal sírok, sírógörcsök kínoznak, falat nem megy le a torkomon és epesztem magamat, szeretném meg nem történté tenni, de Isten ellen nem lehet tenni, ő okozta így.

Szivecském nem szenvedtél sokáig, azt mondják, hogy' csak elaludtál, de örökre. Éhen haltál meg, mert nem bírta a beteg gyomrod a kenyeret, az ottani ételt és éheztél, mikor már saját magadat is felemésztetted, megállt a szív és nem dobbant többet.

Óh de jó lenne tudni, mit gondoltál utoljára, mit kívántál és mit éreztél, mit üzentél nekünk? Istenem vajon mit?

Nem tudom elhinni, hogy ez igaz, ámítom magam és sokszor csak azt hiszem, hogy az egész egy rossz álom, mert az nem lehet, hogy Te, aki oly életerős voltál, 4 hónap alatt a sírba kerülj. Ezért valakinek meg kell lakolni és bűnhődni, mert aki ily nagyot vétet ellened, az nem lehet büntedenül.

Remeg az egész testem és vérzik a szívem, nem így gondoltam, 3 hónapi házasság után vége, örökre vége, mindennek vége.

Istenem, Istenem, Te már nem látod meg gyermekünket, befejezted, mielőtt ő megszületett. Nem láthatod édes, kedves, mosolygós kis arcocskáját, nem látod, hogy növekedik, hogy' fejlődik. A véredből szakadt életed folytatása.

Talán éppen a jó Isten bölcs rendelkezése volt, hogy pontosan a Te képmásodra teremtette, olyan, mint Te Drága, mintha csak Téged látnálak, ő benne folytatódik a Te drága életed.

61