Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)

Rezes Józsefné naplója

jöhetne a jobb, a szebb kor életünkbe. Összeszorul a szívem, a torkom a keserűségtől és remeg a kezem, ha gondolatban végig sétálok ez év napjain. Csoda, hogy kibírtuk. Oly sok minden történt azóta, hogy sok 80-100 éves ember életében nem volt annyi mozgalom, keserűség és csalódás, mint nekünk, kettőnknek.

Nem is jó emlékezni, mert mindig ott állok meg, a rendőrpalota előtt kétségbeesetten, tehetetlenül, farkasszemet nézve a titkok titkával, a nagy bizonytalansággal. Mindig csak azt a szomorú, gondterhelt, könnyes szemedet, arcodat látom magam előtt, a rács mögött.

Óh Istenem, még rágondolni is szörnyű. Ha filmen láttam volna, azt mondanám, hogy ez csak fantázia, ez nem lehet igaz. És sajnos, 3 hónapos házasságunk szörnyű valósága.

Édesem! Én hiszem, hogy ez a következő és a többi év mind kárpótolni fog bennünket ezért a szomorú esztendőért. Én hiszem, hogy még nagyon boldogok leszünk és nagyon, nagyon fogjuk szeretni egymást és drága kicsi gyermekünk el fogja felejtetni velünk ezt a nagyon szomorú időszakot életünkben.

Adja az a drága jó Istenke, hogy úgy legyen és minél előbb megpihenjünk egymás karjában!!!

Szivecském! Tör fel szívemből a keserűség, hogy nem bírom tovább, belehalok ebbe a bizonytalanságba, már nem bírom a keresztet cipelni, fáj a szívem, nagyon fáj!!! Csak Te segíthetsz, egyedül csak Te Édes.

Jöjj! Nagyon várunk Agneskánkkal, édes pici gyermekünkkel együtt!!!

Csak már megismerhetnéd őt, tudom büszke lennél rá, olyan édes és kedves kis pofi, hogy akárki megirigyelhetné tőlünk. Olyan kutatón néz sokszor a szemeivel, mintha csak Téged keresne, az Édesapját.

Milyen boldogok is tudnánk lenni, így hárman. Erősítenénk egymást a bajban, a rosszban és mindig csak ragyogna a nap felettünk.

Imádkozunk Érted minden este, s azt mondják, a sok ima használ, és így bízom abban, hogy a sok kérés valóra válik és a keserű könnyek örömkönnyekké változnak.

Az nem lehet, hogy eg}' ember annyit szenvedjen, ennek végének kell lenni, ennek nem szabad már soká tartani, most nem bírjuk ki és ha Istennek kedves a mi életünk is megkönyörül rajtunk. Édes Kicsi Párom, búcsúzom azzal, hogy talán ez az utolsó írásom Hozzád, a többit