Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)
Rezes Józsefné naplója
élőszóval mihamarabb!!! Szívem összes szeretetével csókol hű feleséged, Margarétád és kicsi Agneskád. Hejőcsaba, 1945. XI. 21. Forrón szeretett Józsikám! Féltett Kincsem! Végre sikerült valamicskét megtudnom Rólad Édes. A folytonos érdeklődés, kutatás után hallottam, hogy hazajött Sesz Mátyás pék, akit nyomban felkerestem és mondja is, hogy ismer Téged, egy vagonban utaztatok és még Te főzted a borsót. Sztalinóba mentetek, ott bányában dolgoztok, Te pedig lakatosnak jelentkeztél és elkerültél onnan, hogy hova, merre, azt nem tudja. Ez kb. márciusban lehetett. Oh, milyen boldog voltam, hogy ennyi idő után mégis hallottam valamit Felőled. Ide a Vánca telepre is hazajött egy Wirtz nevezetű villamoskalauz.7 О ugyan névről nem ismert Tégedet, de mondja, hogy volt ott egy aradi, aki a Vánca-telepről nősült és a leírása szerint úgy nézett ki, mint Te (fényképről nem ismer fel), de ez az illető szabó volt és a faluba járt ki ruhákat agyusztálni. Állítása szerint ennek a férfinak volt a legjobb dolga, mondja ő, hogy reggel sorakozó után ők a bányába, ez az illető pedig szabadon ment ki a kapun, sőt még a konyhán is megvolt mindene. Emlékszik is egy veszekedésre, amikor zúgott a tömeg, hogy annak mindene megvan, nekik meg nincs. Úgy örült a lelkem, mikor hallottam, hiszen ebből az élelmességből és ügyességből Rád ismertem és bár Te lettél volna az, hogy a nehéz megpróbáltatásban is a könnyebb rész jutott volna osztályrészül. Mind a ketten mondják, hogy karácsonyra biztosan Te is itthon leszel. Oh bárcsak adná az a drága jó Isten, hogy igaz legyen. Már elég volt nekem is, hát neked Édes. Csak bízzunk hátha mégis valóra válik az én imám is. Bizony mire megjössz, egy nagy kislány fog várni, mert a drága szemlátomást nő, fejlődik és okosodik. Olyan boldogság, hogy ki se tudom mondani. Majd meglátod, ha ránézel, minden rosszat elfelejtek Én is nem tudom, hogy bírtam volna ki nélküle. Most már ketten imád7 Wirt^Antal (*Zsablya, 1905) Árpád vetném. 5. s%. alatti lakost, aki „megrokkant”-ként tért ha%a. A^ igazoló bizottság előtt 1945. november 6-án jelent meg majd igazolását november 9-éti kapta meg. (MNL BAZML XVII. 420. 5445/1945. 086-hg.) 56