Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)

Rezes Józsefné naplója

rabb hozzon vissza mihozzánk, hogy Te is megismerhesd gyermekünket, azt az édeset, a mi reménységünket.

Édeském! Július 28-án, amint ez előtt írtam is utoljára e füzetbe, korán reggel bementem a kórházba és borzasztó sok szenvedés után este 6 órára megszületett a kislányunk. Már azt hittem, hogy nem bírom ki, míg végül is a kés segített. Vágni kellett, de minden érzéstelenítés és injekció nélkül. Képzelheted, milyen kellemes lehetett szóval így sikerült nagy nehezen, utána összevarrtak, de akkorra már úgy ki voltam merülve, a sok fájdalomtól, hogy azt hittem, hogy ezt már soha nem lehet kiheverni. És folyton Rád gondoltam, úgy fájt a szívem, hogy Te oly távol vagy tőlem és mit sem tudsz az egész esetről. Úgy reménykedtem ott is, hogy egyszer csak betoppansz, képzeletben már láttalak is. Mindenkihez eljött a férje, mindenki boldog volt, csak én vártam hiába és annyit sírtam emiatt, hogy már azt mondták, nem szabad, ne izgassam magam, mert belázasodom.

Bár igaz, hogy én voltam a legbetegebb, mert a lehető legnagyobb vágásom volt és az úgy fájt, hogy megmozdulni se tudtam. Közben injekciót is kaptam, na és jódoztak. Azt a nyüt sebet, vágást naponta kétszer jódoz- ták, hát én csillagokat láttam a kíntól és sírtam, mint egy gyermek.

Na de elmúlt, hál Istennek itthon vagyunk, ép, egészséges, formás kislányt adott a jó Isten, akinek nagyon örülök, boldog vagyok vele és nagyon szeretem, csak Te Édesem hiányzol, hogy igazán teljes legyen örömünk, boldogságunk. Annyit gondolok rá, hogy ugyan mit fogsz hozzászólni, hogy % tetszeni és fogod-e szeretni, hiszen a Tiéd is, mindkettőnké és az nem lehet, hogy Te ne szeresd, biztosan Te is nagyon boldog leszel.

Drága Szivikém! Ma VIII. 21-én volt a keresztelő. Ágnes Emese a neve kicsi lányunknak. Nem tudom Néked fog-e tetszeni, de sajnos magam voltam kénytelen választani, Te nem segíthettél. Gondoltam, hogy ez szép magyar név és a nagymamád is Ágnes volt, hát legyen ő is az.

Sárikát írattam be keresztmamának, tudom Néked is ez lett volna az óhajod és talán ő sem fog megharagudni érte. Igaz, hogy legalább ötször írtam neki és ezt mindig megemlítettem benne, de én választ egyszer sem kaptam. Nem tudom az enyéim eljutottak-e hozzá, én kézből is küldtem vagy hármat átutazóktól.

Istenkém vajon megérezted-e a nagy eseményt és gondoltál-e haza, velünk ünnepeltél-e lélekben és gondolatban.

Mi Drágám minden nap és minden órában várunk halálosan, türel- medenül és minden szeretettel.

52