Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)

Rezes Józsefné naplója

Édeském be kell fejeznem, mert már nem bírok tovább ebben a helyzetben írni, hiszen még mindig nem tudok ülni, csak féloldalt vagy félig fekve, mert igen fáj a varrás.

Isten legyen Veled Drága, védjen és óvjon minden bajtól és segítsen haza szerencsésen minél előbb hozzánk a Téged nagyon szerető és váró hű Margarétádhoz és Agneskánkhoz.

1945. IX. 20.

Édes Egyeden Apucikánk! Forrón szeretett Józsikám!!!

Mióta nem egyedül vagyok, alig van egy kis időm a kisgyermekünkkel való bíbelődés teljesen leköt, pedig nagy jó kislány, éjjel-nappal nyugodtan alszik, ha fönn van, szépen játszadozik magában, de a kishasáért aztán tud kiabálni. Legpontosabb óra az ő gyomrocskája, inkább előbb jár, mint később. De meg is látszik rajta, olyan kis tokája van és olyan „pupás a nyaka”. Az orvos is azt mondta, hogy gyönyörű gyermek, szépen fejlett, egészséges és gusztusos. Mindig azt mondja, hogy ellopja és nem adja vissza, annyira szereti. Csak most kicsit meghúzódott a lelkem, mert influenzás volt, de hál Istennek nem lett belőle komolyabb baj, mert gyorsan megelőztük, így minden estére megrakjuk a tüzet a szobában, hogy éjszaka meg ne fázzon, ha kibontom. Most is olyan édesen nézeget itt mellettem. Mintha csak Téged látnálak úgy hasonlít Hozzád. Már öntudatosan nevet, eddig csak álmában tette, de most már tudatosan is, majd megeszem ilyenkor olyan édes. csak már Te is láthatnád és Te is örülhetnél neki, akkor lennék csak igazán boldog.

Édeském! Itt futótűzként terjedt el, hogy mindannyian hazajösztök, úgy a katona, mint a civil foglyok. De az újság is közölte hivatalosan, hogy megkezdődött a hazaszállításotok, s így minden percben várhatjuk a hazaérkezést. Istenem csak igaz lenne, de minél előbb, mert én már nem tudom kivárni. Az elmúlt éjszaka is álmodtam, hogy jött egy bácsi és azt mondta, hogy örömhírt mond nekem. Kérdem, hogy mi, hát azt mondta, hogy „Rezes úr bevagonírozott, útra készen és egy héten belül itthon lesz”. Én sírtam örömömben, s mikor felébredtem is azon gondolkodtam, hogy vajon álmodtam-e, vagy tényleg mondta valaki. Sajnos csak álom volt, de én azért figyelem a napot, hátha tényleg egy héten belül itthon leszel és azért álmodtam. Olyan jó ezt hinni, hogy így van és így lesz boldog érzés várni Téged Édes, minden nap új reményekkel.

53