Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)

Rezes Józsefné naplója

ma valóban olyan rossz, lehangolt, beteges napom van, hogy' szinte jólesik leírni, mintha kicsit megkönnyebbülnék.

Holnap fognak engem igazolni és ha szívem szerint válaszolhatnék ott a kérdésekre, tudom, nem igazolnának, mert nekem ez a rendszer csak bánatot és keserűséget hozott. Számomra nincs felszabadulás, nincs öröm, nincs semmi, csak a legnagyobb veszteség. Engem nem kárpótolhatnak Teérted Édes semmivel, nem tömhetik be a számat szép ígéretekkel, én csak Téged követellek és jogosan mindaddig, míg számot nem adnak rólad és ha el tudtak vinni, tudjanak haza is hozni, hiszen már éppen elég időt töltöttél a rabságukban.

Drágám! A láztól csak úgy ég az arcom és mindjobban tüzel a felháborodástól, hiszen nem akarok mást, csak az igazságot követelem és ha belehalok is követelem.

Édeském, nem bírok többet írni,, lefekszem és Rád gondolok minden percben. Isten áldjon és vezéreljen haza minél hamarabb, hogy ez legyen az utolsó üzenetem Hozzád, a többi személyesen. Addig is millió szeretettel csókol hűséges, szerető Margarétád.

1945. VII. 23.

Drága Kicsi Párom! Édes Boldogságom! Egyetlen Józsikám!

Lekvárfőzés közben szakítok időt magamnak, hogy' papírra vessem Hozzád szálló gondolatim és üzenetim. Nem tudom Édes, hogy Te emlékszel-e még e napra 9 hónappal ezelőtt. Akkor volt az esküvőnk és ugyancsak hétfői nap volt. Ma az egész nap nem tudja más lekötni a figyelmemet, mint ennek a napnak magasztos és ünnepi volta. Itt látlak magam mellett, érzem a szíved dobogását, látom arcod mosolygását és érzem simogató két kezed melegét, szíved szeretetét. Ezt kell Neked is érezni, bár milyen messze is vagyunk egymástól. Ugye Édes szeretsz Te is engemet? Ugye vágyakozol utánam és hiányzóm Néked, mert nekem Te nagyon, kimondhatatlanul hiányzol és nagyon szeretlek, úgyhogy már szinte nem is bírom idegekkel a várást, már belezavarodom ebbe a mindennapos meddő várakozásba. És ha belegondolok abba, hogy már alig van 3 hetem a szüléshez, azt hiszem, hogy belehalok, ha Te még akkorra sem leszel itthon. Jaj, de borzasztó lesz! Nem így képzeltem el az egészet, hát éppen Te a nekem legdrágább ne legyél mellettem, ami49