Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)

Rezes Józsefné naplója

annál gyávábbá tesz és sokszor olyan félelem vesz erőt rajtam, mintha valami rosszat éreznék. Minél jobban közeledem az időhöz, annál gyengébb vagyok, pedig már nincs is olyan sok időm kb. 2 hónap. Már nagyon érzem! Tegnap Edeském az utcán, mikor vártam a villamost, elszédültem és hanyatt vágódtam. Nem emlékszem csak arra, hogy egy öreg koldus bácsinak vettem ki pénzt az erszényemből, nyújtottam neki, de azt már nem tudom, hogy elvette-e, vagy szétszóródott. Csak arra eszméltem, amikor sokan álltak ott körülöttem és támogattak fölfelé. Ez szemben a Te borbélyoddal (Novákkal) történt. Átvitték aztán oda, ott kértek vizet, meg széket, amire leültem, míg jött a villamos. Nem merek most már egyedül elindulni sehová sem, mert állítólag ez többször is meg fog ismédődni. A fejemet úgy bevágtam a kőbe, hogy még mindig fáj, de ez még a jobbik eset volt, mert eshettem volna előre a hasamra, vagy oldalra is, ami sokkal veszélyesebb lett volna.

Edeském! Már majdnem mindent megvásároltam a kisbabának. Rengeteget kellett utánajárni, míg végre sikerült, hiszen fogalom ma ilyesmit beszerezni oly határtalan drágaság mellett. így is már majdnem 3.000.- P-t költöttem rá, de testvérek között is megéri az 5-6.000. P-t. De hála a jó Istennek, hogy kaptam és sikerült kiteremteni, mert már igen féltem, hogy a kilátások szerint meztelenül fog maradni. Sokat is gondolkodom, míg valamit megveszek, hogy vajon Te mit szólnál hozzá, nem-e drágállod és majd ha hazajössz, nem-e fogsz haragudni, pedig ezt nem szeretném és azért gondolom, meg százszor, míg valamit megveszek és mindent a legjobban igyekszem tenni, hogy majd Te is meg legyél elégedve. Hiába is egy asszony csak félember egyedül és ezért nehéz nekem. Felényi lenne a gondom, ha Te itthon volnál, mert tudom, hogy mindent előteremtenél, még a lehetedent is. De legalább Neked nincsenek ezek a gondjaid, tudom van úgyis elég teher a válladon, ami mellett az előbbiek mind eltörpülnek.

Drága Kicsis Szivecském, csak Téged várlak, hogy Te jöjj mihamarabb, minden este, reggel azzal fekszem és kelek, hogy hátha ma fogsz jönni, míg egyszer csak valóra válik.

Millió szeretettel csókol a Te szerető Margarétád.

46