Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)

Rezes Józsefné naplója

1945. II. 7.

Édes Kicsi Párom! A múlt éjszaka megint csak Rólad álmodtam. Hallottam, hogy a nevedet szólították, s én gondoltam, hogy biztosan most közük Veled, hogy hazajöhetsz, de Te nem is szóltál semmit, csak igen szomorú voltál. Ha majd egyszer Édes elolvasod ezeket a sorokat, meggyőződhetsz arról, hogy mennyit gondoltam Rád és mennyit foglalkoztam Veled, hogy még éjjel álmomban is csak Te vagy előttem. Ki is lehetne más? Hiszen Te vagy nekem a legdrágább, a legkedvesebb, kit egy pillanatra sem fogok felejteni.

Nem tudom Szivikém Te hogy vagy vele, Te érzed-e hiányomat? de én nagyon, kimondhatatlanul vágyakozom utánad és nagyon szeretlek.

Istenem, Istenem 7 napja, hogy elvittek innen, gondolom, hogy már rég Debrecenbe kellett érni, sőt már a vizsgálat is megtörténhetett és én semmit nem tudok, ugyan mi történt azóta Veled. Talán már el is indultál hazafelé, — vagy ki tudja — ? Ez a bizonytalanság megőrjít és sokszor azt hiszem, hogy nem élem túl. De ha ezt mindketten kibírjuk, akkor elmondjuk, hogy nagyon erősek voltunk. Én csakis Érted Édesen, mert még nagyon boldog akarok lenni Veled! Akarjad Te is ezt és légy nagyon erős és a közös célért fogunk küzdeni, Te ott és én itt, hogy majd újra egymásra találva megvalósíthassuk mindazt, miről most csak álmodunk. És meg fogjuk mutatni, hogy hiába akartak szétválasztani bennünket egymástól, a távolság még közelebb hozott egymáshoz és a szívünk, a lelkünk örökre egybeforrt, amit semmi hatalom többet szét nem téphet.

A boldog viszontlátás reményében búcsúzom Édes és mindig csak Rád gondolva milliószor csókol igaz szeretettel Margarétád.

1945. II. 8.

Édes tubicám, Drága Józsikám! Mintha ólomkeréken járna az idő, oly nehezen telnek a napok. Ma 8.-a és Te még nem vagy itt, s nem tudok Rólad semmit. Jó lenne mély álomba merülni, semmit nem tudni a szomorú valóságból és csak akkor felébredni, mikor Te is itthon vág}'. Olyan vagyok így, mintha a fél oldalamat levágták volna, süket, vak és béna. Ennek a betegségnek csak eg}' orvossága van, Te Édes. Tudom,

19