Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)

Rezes Józsefné naplója

ha lehetne Te is jönnél, mert még kell érezned mennyire szeretlek, hogy várlak és hogy féltelek.

Szeress Te is Édes, mert ne felejtsd, hogy egymás szeretetével vagyunk gazdagok. Ez a lelki gazdagság, mit a múló földi, illetve anyagi gazdagság nem pótol.

Szivikém! Már rám esteledett és nem látok írni, de próbálj a sorok közt is olvasni és meglátod, hogy szívem összes szeretete Feléd száll. Érted aggódva folyton Rád gondol hűséges hitvesed, Margarétád.

1945. II. 10.

Édeském! Ma nem voltam hivatalban, mert nem éreztem, jól magam. Annyira megviselt a Te elmeneteled, hogy azóta sem tudok magamhoz jönni, csak lézengek magamra nem ismerve.

Józsikám Édes, álmomban igen panaszkodtál, hogy rossz a kosztod és nem tesz jót a gyomrodnak. El is hiszem Édes, borzasztó sokat szenvedek emiatt is valahányszor evésre kerül a sor, könnyezem, mert úgy szeretném megfelezni Veled csak lehetne, s így nem is esik jól semmi nélküled. Míg itthon voltál is mindig úgy fájt, hogy nem tudtam megadni Néked azt a diétát, amire szükséged lett volna, de tudod jól Édes, hogy ez nem rajtam múlott, hiszen éppen azokat a dolgokat nem lehetett venni, amire Néked lenne szükséged, s ezért csak azt lehetett főzni, ami volt. De ne félj Édesem, csak legyen egy kicsit jobb világ, úgy fogok Neked kedvezni és mindig csak azt főzök majd, ami orvosság a Te beteg gyomrodnak, ki foglak én kúrálni Téged és olyan egészséges leszel, mint a makk! Csak adja a jó Isten, hogy ezt hamarosan meg is valósíthassam!

Drága Kis Pofikám nem múlik el nap, hogy rendülettel ne várnálak. Mindig úgy indulok el a hivatalból, hogy hátha itthon talállak, úgy fekszem le, hogy hátha éjszaka bekopogtatsz, de sajnos eddig mindhiába vártalak.

Talán ma, vagy' majd holnap, nem tudom csak érzem, hogy jönnöd kell, mert az nem lehet, hogy' Te hosszabb időre itt hagyj engemet. Ezt még mindig nem tudom elhinni, pedig jaj, ha így lesz, nem fogom kibírni, ha csak gyermekünk nem ad erőt hozzá.

Szivikém! Most már kettőnkért légy erős, hogy én is a Te erődből meríthessek új erőt, hogy' mindhárman nagyon-nagyon boldogok lehessünk együtt és nagyon szerethessük egymást. — Forró szeretettel csókol Margarétád. Isten Veled Édes, jó éjt!!!

20