Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)
Rezes Józsefné naplója
1945. II. 2. Édes kicsi Párom, Drága Apucikám! Ma ismét Hozzád szólok. Újra eltelt egy szomorú nap nélküled, de a sok bánat között mily öröm és boldogság a kezed írása. Legalább tudok annyit, hogy merre vittek. De miért nem nekem írtál és miért nem többet, talán megbántottalak és haragszol? Próbálom elhinni, hogy nem így van, különben beleőrülnék. Ma is azt mondta a főispán, hogy Debrecenben nagy fölülvizsgáló- dás lesz és bíztatott, hogy haza fogsz jönni. Oh, bár adná Isten!!! Úgy szeretném mondani, hogy higgyél és bízzál benne, akkor meglátod, meg fog segíteni és haza vezérel hozzám. Vagy ha mégiscsak elvinnének, ott is vigyáz Rád, megóv minden bajtól és őrködik feletted éjjel-nappal és hamarosan haza segít. Édesem! Nem mondom, hogy a szentekben higy- gyél, csak a jó Istenben, higyjed, hogy ő van, létezik és ő mindent megtehet, mert nála minden lehetséges. Én most ismét kezdem hinni, hogy nem vesztettelek el, hanem egy szép napon bekopogtatsz és itt leszel nemcsak képzeletben, hanem valóságban. Úgy érzem, ez lenne életem legboldogabb napja. Ezért az egyért élek, ezért kelek fel minden nap, hogy hátha ma, éppen ma betoppansz, de soha nem váradanul, mert minden nap, minden percben várlak mindaddig, míg nem jössz. Ha Isten őriz, hónapokig vagy évekig kellene is várni, akkor is úgy várnálak mint az első nap után. Az Ég áldjon meg Édesem! és ma is csak azzal búcsúzom, hogy nagyon szeredek, érted aggódom és imádkozom. Forró szerető csókjaim kísérjenek utadon!!! Mindig csak Rád gondoló feleséged, Margarétád. 1945. II. 3. Egyeden Kincsem! Kimondhatadanul boldog voltam, mikor ma megkaptam „búcsúleveledet”, mit még innen írtál. Azt hiszem, ha minden nap olvashatnék csak egy mondatot tőled, könnyebb volna elviselni az életet Nélküled. Szívemre zártam ezt a nekem oly kedves aranyos levélkédet és azt nagyon, nagyon sokszor zokogva olvastam el. Olyan meghatók azok az őszinte szavak és nem fogom azokat soha elfelejteni. Most látom csak, mennyire szerettél, most amikor bizonytalan időre el kellett válnunk egymástól. 16