Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)

Rezes Józsefné naplója

Biztosíthatlak Édes, hogy az én szeretetem sem kisebb, sőt túl akarlak szárnyalni. Inkább az én szeretetem legyen nagyobb, mint a Tiéd.

Drága boldogságom! Ha nem ígértünk volna egymásnak semmit, én akkor is éppen oly hűséges maradnék Hozzád, éppen úgy szeretnélek és éppen úgy várnálak vissza! Remélem Édes, nem is kételkedsz bennem! Én épp olyan becsülettel és őszinteséggel akarok a szemedbe nézni, ha visszajössz, mint mikor elmentél.

Míg te távol vagy, meghalt számomra mindenki, nincs ember a földön, ki elszakíthatna Tőled!!!

Cserébe annyit kérek, hogy Te is légy hűséges hozzám és Te is szeress úgy, mint én, akkor meglátod még nagyon boldogok leszünk.

Szívem összes szeretetével Rád gondolva és Érted aggódva millió- szőr csókol Margarétád.

1945. II. 4.

Mindenem! E rövid megszólításban benne van minden, amit Te jelentesz számomra. Nézem a fényképedet és patakzik szememből a könny, remeg az ajkam és reszket kezemben a toll. Oh, miért is kellett ennek így lenni, soha, de soha nem fogok ebbe belenyugodni. Inkább mentem volna Veled. Még a legrosszabbat is könnyebben viseltem volna, mint így, Rólad semmit nem tudva., Azt hiszem, megőrülök, ha arra gondolok, hogy éhezel, fázol, kemény a fekvőhelyed és szenvedsz. Veled érzem minden fájdalmadat és Veled szenvedek tehetedenségemben.

De hátha mégis haza jössz 1-2 két múlva. Hátha mégis haza engednek Debrecenből. Istenem csak igaz lenne, de már nem is merem elhinni, mert borzasztó lenne rám nézve a csalódás.

Ha pedig tovább visznek, amint lehet, megyek utánad, mert nem bírom ki, hogy sokáig ne lássalak.

Búcsúzom Drága Kincsem azzal, hogy Isten óvjon minden bajtól és gondolj sokat a Téged oly nagyon szerető feleségedre, Margarétádra.

1945. II. 5.

Drága Kicsi Boldogságom! Még mielőtt lefeküdnék, papíron is szólok Hozzád. Hátha nem sokára elolvashatod ezeket a Hozzád fűzött gondolataimat. Tudod Édes, éjszakánként sokszor arra riadok fel, hogy

17