Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)

Kis József: Áldozatok itthon és távol

tömegével, megszűnt önálló személyiség lenni, a robotoló tömeg arctalan részese lett, akinek élete már nem érték, csupán statisztikai adalék.

Rezes története innentől kezdve sajnos már nem tisztán egyéni történet, egy „arctalan tömeg” sorsában osztozott, amelyben sokan sokat szenvedtek, sokan egy életre nyomorékká váltak, s amelyben sokan életüket vesztették. Ezen „arctalan”, „értéktelen” rabtömeg részeként 1945. január 31-én a Gomon pályaudvaron vagonírozták be. Felesége megpróbált a vasúti kocsik közelébe férkőzni, egy őr azonban puskatussal ütve elzavarta. Rezes fogoly még két levelet tudott küldeni fiatal arájának, február 1-jén Füzesabonyból és két nappal később Nagyváradról, majd - bár még élt - örökre elhallgatott, soha többé nem adott magáról, nem adhatott magáról hírt.

Felesége története, a füzet története a Gömöri pályaudvaron kezdődik. A Gömörinél átélt élményekkel kezdi első, férjének szóló levelét Gecse Margit 1945. február 1-jén. A levelek fájdalommal, kétségbeeséssel telítettek. Félelmeit csak fokozta, hogy ekkor már három hónapos terhes volt, egy kislányt hordott a szíve alatt. A füzet kezdetben azt a célt szolgálta, hogy szavakba önthesse az ifjú ara bánatát, s majdan bizonyítsa hazatérő férjének, hogy ő mindvégig hozzá hű maradt, s kitartott mellette.

Retfes ]ó%sefné Gecse Margit

9