Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)

Kis József: Áldozatok itthon és távol

Leveleiből kitűnik, mindvégig reménykedett, s könyörgött a Mindenhatónak, hozza haza Urát. О maga is mindent megtett ezért, rendszeresen kilincselt Tóth Béla főispánnál, aki bár közölte, hogy a férje neve szerepelt a listán, ígérte, hogy haza fog jönni. Rezes intéző úr azonban csak nem tért haza. Hiába várta minden nap felesége, hogy betoppanjon férje, minden este egyedül kellett álomra szenderítenie a fejét. Az ifjú asz- szony nehezen nyugodott bele férje, s maga sorsába. Kezdetben minden egyes nap írt levelet férjének, majd azok fokozatosan ritkulnak, de sosem szűnnek meg. Az asszony minden fórumon igyekezett férje ügyében eljárni, de egyre inkább figyelni kellett saját magára és születendő gyermekére is. Időnként — amikor valamilyen hírt, általában álhírt kapott az elhurcoltakról — felvillanyozódik, máskor mélydepresszióba esik, s nem érd, miért nem kap leveleket férjétől. Felkutat mindenkit, aki visszatér a szovjet fogolytáborokból. így jut el a szirmai Sz. Szabó Józsefhez, akitől először hall a romániai fogolytáborokról és a flektífuszról. Egy román századossal is küld levelet férjének, de az vélhetően hamis hírrel tért vissza.

Közben itthon folyik az élet, s az egyedül maradt feleségnek is gondoskodnia kellett a túlélésről. Tisztviselőként 100 négyszögöl földet igényelt, s kapott, így gondolatatit tavasztól már a földek is lefoglalják, s kissé kiemelik időnként rajta elhatalmasodó, mély depressziójából. 1945. július 28-án megszületett gyermekük, Ágnes Emese, s babával való gondoskodás segít neki erőt meríteni.

1945 szeptemberében újra reménykedik, az újságok szerint ugyanis minden fogoly — legyen az civil, vagy katona — hamarosan hazatér, megkezdődnek a hazaszállítások. A foglyok azonban csak elvétve érkeznek ekkor még haza, viszont híreket hoznak. 1945 novemberében ismét híreket kap férjéről Sesz Mátyás péktől, majd a hejőcsabai Wirtz Antaltól. Az információk egymástól teljesen eltérnek, s mint utólag sejthetjük, tévesek is voltak. Az itthon maradt asszonynak azonban ezek a fals hírek is erőt adtak.

Közben itthon is megkezdődnek a felelősségre vonások, a népbírósági eljárások, s egyénileg folytatódtak a szovjet elhurcolások is. Ezekre utalhatott Gecse Margit 1945. december 31-én kelt levelében: „Újra kezdik összeszedegetni az embereket. Nőket, férfiakat egyaránt. A legszörnyűbb hírek vannak, mindenki retteg, újra, mint most egy éve. De

10