Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
Az intézményes forradalom intézményének élete. Pártélet az ötvenes években
forrásokkal is. Kétségtelenül elsőrangú források a párttagság növekedésére, majd csökkenésére, majd újabb növekedésére-csökkenésére vonatkozó kvantitatív források, ám önmagukban keveset mondanak arról, hogy milyen is volt a párttagok és tagjelöltek viszonya a direktíva-párthoz, annak ideológiájához, politikájához. Ha az érdekel bennünket, hogy milyen volt — az elméletileg katonás fegyelemmel szervezett — tagság viszonya a mindenkori párthoz, akkor érdemes azokkal a dokumentumokkal foglalkozni, melyek a helyi pártszervezetek s%erve%eti életére vonatkoznak. Elszórva bár, de rendelkezünk adatokkal arra vonatkozólag, hogy milyen volt a tagdíjfizetési fegyelem, és ami talán még fontosabb: a taggyűlések látogatottsága. Továbbra is ezekből az adatokból nyerhetünk képet a helyi — települési, munkahelyi — pártélet valódi tartalmára, a valódi tagságnak a gyakran absztrakt, változó párthoz való viszonyára. Vannak megyei adataink, és rendelkezünk, igaz elszórt adatokkal járásokból, s ami különösen érdekes: egyes alapszervezetekből a tagdíjfizetésre és a taggyűlések látogatottságára vonatkozóan. Jelentésekben és jegyzőkönyveken találhatjuk meg a bennünket érdeklő adatokat. A párt vidéki meggyökereztetésének lehetőségeiről és határairól is szólnak ezek az iratok. Továbbá, akaratíanul is szólnak a párt mint olyan átalakulásáról, arról, hogy egy a megalakulásától kezdve folyamatos hatalmi-politikai kampányt folytató, formálisan forradalmi párt a politikai hatalom megragadása és átalakulása (a fordulat és az „egyesülés”) után hogyan és mire használja a párt tömegeit az intézményes forradalom korszakában. Már itt előre kell jelezni, hogy e sorok írója is tisztában van azzal, hogy az intézményes forradalom olyan önellentmondás, amit nem vagy csakis politikai forradalommal lehet feloldani. Az iratok elérhetősége, feldolgozottsága is arra ösztönöz, hogy legkésőbb az 1955-56-os év fordulóján lezárjam vizsgálataimat. Ennek szemléleti okok mellett az iratok elérhetősége is oka. Ami az elsőt illeti, nem kívántam 1956-ig/1956-ra kifuttatni dolgozatomat. Az 1956-ban csődöt mondó (egyeden) tömegpárt, az MDP szervezeti, eszmei állása 1956 októberére adott volt, az nem a megelőző hónapokban alakult ki. Amennyiben az 1956 összeomlást is itt vizsgálnám, akkor elengedheteden lenne az 1956. november 1.-én megalakult MSZMP hasonló vizsgálata. Meggyőződésem, hogy az MSZMP ilyenfajta története alapvetően különbözik mind az MKP, mind az MDP társadalmi történetétől. Az MSZMP már megalakulásakor sem volt — akár csak az intézményes — forradalom pártja. Az 1955-ös cezúrát magyarázza az a körülmény is, hogy az általam frekventál- tan használt források — lévén élő iratok 1956 októberének végén, novem174
