Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)

Bevezetés

Mindkét — világnézetileg egyformán determinált — megközelítésben vannak párhuzamos elemek. Legfontosabb hasonlóságuk, hogy a nagy marxista-leninista ideológusok munkásságának és az ideológiádnak alapvető fontosságot tulajdonítanak. Csak épp ellenkezően értékelik őket. Mindkét konstrukcióban a marxista-leninista ideológia tűnik annak a biztos alapnak, amelyre a történeti koncepciók épülnek.4 Előfordul, hogy a politikai csillagkép változásai következtében a két koncepció szerzői is azonosak. A fentiekkel összefüggésben a történetek forrásai is a leggyakrabban ugyanazok mindkét megközelítés hívei számára. (A jobb sorsra érdemes párttörténészek és „szovjetológusok” korfordultával ugyanarról beszélnek és írnak, mint tették évtizedekig, csak épp ellenkező előjellel. A forrás majd' mindig ugyanaz. Nem mellékes, hogy ma már mindenki „szabadon” teheti ezt, ellentétben a megelőző évtizedekkel.) A kommunista mozgalom és kommunista pártok vezetőinek munkái, az arról és azokról szóló iratok és emlékfoszlányok-memoárok, illetve, az idealizált, vagy épp vizionált lenini típusú, a demokratikus centralizmus elvén működő fegyelmezett, bolsevik típusú pártok központi szerveinek iratai az elsődleges — gyakran kizárólagos — források, adalékok a különböző koncepciókhoz.

E szerzők a vörös és a fekete, a jó és a rossz (vagy épp: gonosz és bűnös), a nemzeti történelmekben gyökerező és azt kiteljesítő vagy épp azoktól idegen jelenségként mutatják be a kommunista pártok történetét. Mintha manapság épp a megfordítottját látnánk mindannak, mi Kelet-Európá- ban az 1948-as esztendőben, s azt követően viharos gyorsasággal zajlott le. Akkor az 1944—1945-ig marginális, radikális, s többnyire illegális kommuhasznos lehet akár épp a kommunizmus lehetséges történetének megírásakor is. Könyve bevezetőjében nem kevesebbet állít, minthogy. „Communism in its old forms has been discredited, and will not return as a powerful movement But now that globalized capitalism is in crisis, this is an ideal time to revisit Communists’ efforts to create an alternative system, and the reasons why they failed.” I.m. 27. p.

4 Itt kell jelezni, hogy még a leginkább manifeszt marxista-leninista üdvtörténet sem tekinthető — megismerési módját illetően — marxistának, von Klimó, Árpád: The Sovietizaüon of Hungarian Historiography. Failures and Modifications in the early 1950s. In: Apor, Balázs - Apor, Péter, — Rees, E. A. (eds.): The Sovietization of Eastern Europe. New Perspectives on the Postwar Period. New Academia Publishing, Washington, DC, 2008. 237-248. Klimó — igaz Németországból — roppant tisztán látja, hogy például a 60-as, 70-es évek (nyugati) marxista történészeit a Szovjetunióban adott korszakban agyon is lőtték volna. A hatvanas évek második felében keletkezett bátor, és őszinte marxista jelenkor-történeti rendszerkritikai kísérleteit a lengyel, cseh államszocializmus már nem halállal, hanem „csak” börtönnel és száműzetéssel honorálta. Ld. Kende Tamás: Hatvannyolcas új és régi baloldal Kelet-Európában. In: (szerk. Balázs Eszter — Földes György - Konok Péter): A moderntől a posztmodemig: 1968. Napvilág, Bp., 2009. 225-264. pp. Az államszocializmusok) marxista leírásai is roppant színesek. Van der Linden, Marcel: Western Marxism and the Soviet Union. A Survey of Critical Theories and Debates Since 1917. (Translated by Bendien Jurriaan) Brill, Leiden — London, 2007.

8