Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)

Bevezetés

nista pártok történetét helyezték el minden kelet-európai ország nemzeti történelmében. Ezek előképe a híres „Krátkij Kursz”, a bolsevik párt és nagy vezérei, Lenin és Sztálin apoteózisát hirdető „rövid története” volt.5 így lettek a csehszlovák kommunisták a husziták utódai,6 a magyarok Rákóczié, a magyar jakobinusoké, Kossuthé és a márciusi ifjaké.7 A múltközösség újjáalakítása — vagy legalább is annak kísérlete — a térség szempontunkból legproblematikusabb országában, Lengyelországban is megtörtént.8 A séma adott volt: „A dekabristák felébresztették Herzent, Herzen felébresztette Csernisevszkijt, Csernisevszkij felébresztette Lenint, s Lenin felébresztett mindenkit.” Ezek a mitikus leszármazási tanok egyfajta kommunista gnózist teremtettek meg, jól példázva azt, hogyan nőtt ki az eredetileg demitizált, és materialista eszméből az új üdvtörténet metafizikája. Imigyen Kelet-Európábán a kommunista pártok nem csak a nemzeti történelem szerves részeiként, hanem annak logikus végkifejleteként jutottak volna hatalomra.9

Ha kellett, mindehhez újraírták a nemzeti történelmeket, — ha kellett a közelmúltat kriminalizálták - megteremtettek egy új múltközösséget. Persze, igazságtalanok lennénk, ha a múltkriminalizálás intézményesítését kommunista (bolsevik), vagy épp posztkommunista találmánynak tartanánk. Kelet-Euró- pában az orosz Ideiglenes Kormány igazságügy minisztere, Alekszandr Ke- renszkij hozott először létre „különleges (jogosítványokkal rendelkező) bizottságot” a cárizmus bűneinek feltárására, de génére bűnös természetének adatolására. A történelem, mint tudjuk, előfordul, hogy ismétli önmagát. De, legalábbis a forradalmak, esetében az utánzás, az imitálás szerepe minden5 Az SzK(b)P története. Rövid tanfolyam, Szikra, Budapest, 1945. vö. L. Berija: A kaukázusontúli bolsevik szervezetek történetének kérdéséhez. Bp., Szikra, 1950.

6 Kemp, Walter A.: Nationalism and Communism in Eastern Europe and the Soviet Union. A Basic Contradiction? Macmillan, London, 1999. 104-107. pp.; Mevius, Martin: Reappraising Communism and Nationalism. In. (ed. by Mevius, Matin): The Communist Quest for National Legitimacy in Europe, 1918-1989. Routledge, London - New York, 2011. 1-24. pp. A magyar párttörténetet alaposan ismerő Mevius így ír minderről: „Certainly from 1945 onwards, communist parties presented themselves as heirs to national traditions and guardians of national interests.” I.m. 1. p.

7 Lásd erre Révai József beszédét a Magyar Munkásmozgalmi Intézet megnyitásán 1948. november 19-én. In: 30 éves a magyar kommunista mozgalom. Szikra, Budapest, 1948. 20-32.

8 Bierut, Boleslaw: A „Wielki Proletariat-tól a Lengyel Egyesült Munkáspártig. A Lengyel Egyesült Munkáspárt I. Kongresszusán, 1948. December 15-én megtartott beszámolóból. Szikra, Budapest, 1952. 7-47. pp. vö. Gómy, Maciej: Marxist History of Historiography in Poland, Czechoslovakia and East Germany. In. Apor, Balázs - Apor, Péter, — Rees, E. A. (eds.): The Sovietization of Eastern Europe. New Perspectives on the Postwar Period. New Academia Publishing, Washington, DC, 2008. 249-263. pp.

9 Kemp: i.m. 127-172. pp.

9