Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
Bevezetés
Bevezetés Hogyan írhatnánk le? Hogyan mesélhetnénk el? Hogyan tekintsünk rá?1 A kommunizmusról, mint meghatározás szerint forradalmi eszméről (eszmékről) és forradalmi politikai irányzatról (irányzatokról) való beszédmód sokban hasonlít a forradalmakról szóló több évszázados tudományos diskurzusra. Leegyszerűsítve két meghatározó hagyományos megközelítést tudunk megfigyelni. Az egyiket nevezzük üdvtörténetinek,2 míg a másikat összeesküvés-elméletinek. Ahogy a forradalmakról, úgy a kommunizmusról való elbeszélés is jellegzetesen ideologikus, világnézetileg meghatározott. Alapvetően két szín jellemzi azt: a vörös és a fekete. Manapság leginkább ez utóbbi szín az uralkodó, árnyalatok nélkül. Nem véledenül fekete a kommunizmus mai könyve.3 A feketének nincsenek árnyalatai. 1 Georges Perec: Ellis Island. A bolyongás és a remény történetei. (Ford.: Kádár Krisztina) Múlt és Jövő, Budapest, 2003. 34. p. 2 E kézirat első vitáján a Politikatörténeti Intézetben az idősebb kollégák közül többen kifogásolták az üdvtörténet kifejezést, annak használatát meglehetősen sérelmezték. Érdekes módon az összeesküvés-történeti megközelítésről mondottakkal semmi bajuk nem volt. Mindazoknak, akikben kétségek és kifogások élnek az üdvtörténet kifejezéssel kapcsolatban, nagy tisztelettel ajánlom figyelmébe a magyarországi állampárt egykori elméleti orgánumában megjelent egyik írást, melyben a jóindulatú szerző - egyebek mellett - az üdvtörténeti hasonlat mellett érvel a párt- és a mozgalmi történet leírásainak értelmezésekor. „Az eschatologikus (’az ember és világ végső kérdését illető’) elem említése ellen azok a mozgalmak tiltakoznak többnyire, amelyek magukat tisztán evilágiaknak, vallástól érintetleneknek vélik, hirdetik. (...) Igazában azonban minden végleges megoldást ígérő mozgalomban jelen van ez — különben a megoldásprófécia nem nyerhet kellő hitelt.” Németh G. Béla: A mozgalmiságtól az egyháziságig. Társadalmi Szemle, 1990. 2. 17. A 21. század második évtizedére már a Politikatörténeti Intézetben is felfedezték — igaz, némiképp leszűkítve — az üdvtörténet kifejezést Földes György: Kortörténet és jelenkritika. Húsz év köztes térben — a Politikatörténeti Intézet kettős vállalása. In: Gecsényi Lajos — Izsák Lajos (szerk.): Magyar történettudomány az ezredfordulón: Glatz Ferenc 70. születésnapjára. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó — MTA Társadalomkutató Központ, 2011. 883-890. pp. A Földes-i értelmezésben az üdvtörténet „a 20. század egészét kommunista szempontból ábrázoló múlt.” I.m. 885. p. 3 Courtois, Stéphane, et al.: A kommunizmus fekete könyve. Bűntény, terror, megtorlás. Nagyvilág, Budapest, 2000.; A nemzetközi szakirodalomban persze a Fekete Könyv óta ámyalódott a kép. Legújabban ennek összefoglalójára Id. Priestland, David: The Red Flag. A History of Communism. Grove Press, New York, 2009. Priesdand szellemesen különbözteti meg a rendszeren belüli üdvtörténetet, a modernizációs narratívát, valamint a represszív, terrorisztikus narratívát. Priestland könyve - irigylésre méltó apparátusával — jó példa arra, hogy a folyamatos rendszerkritika milyen 7
