Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
"Tízezer új falukutató" (Falujárás a koalíciós korszakban, majd a proletárdiktatúra első éveiben)
hiányából fakadó értetlenség a magyarországi agrárhelyzet összetettségével kapcsolatban. Ezt az értetlenséget a népi írók szociográfiái sem tudhatták feloldani. A háborút követő gazdasági csődben, az inflációban mindehhez járult egy hétköznapi tapasztalata a munkáspártok tagságát, aktivistáit adó nagyvárosi népességnek. Az iparcikkek és a mezőgazdasági nyersanyagok, termékek csereértékének változása, amivel nap mint nap szembesülhettek a feketepiacon, generálta a zsigeri parasztellenességet. Ugyanakkor a falu városellenes hangulatát erősítette az agrárolló szélesre nyílása, miről a falujárók jelentései rendszeresen beszámoltak. Természetesen nem csak a Szabad Nép fent említett vezércikkének volt feladata a Kommunista Pártot és annak tagjait övező népi „hiedelmek” eloszlatása. Ez nem is lehetett hatékony, hisz a Szabad Nép csak egyike volt a napilapoknak, melynek terjesztése a vidéki kistelepüléseken visszatérő (és mert visszatérő: alapvetően sikertelen) párt-politikai kampányok tárgya volt. A Szabad Népet épp a megcélzott közönség nem, vagy alig-alig olvasta.161 így a Kommunista Pártot és a kommunizmust övező „népi hiedelmek” eloszlatásának és a párt politikájának népszerűsítésének leghatékonyabb eszközének tűnt a szervezett falujárás az aprómunkáival. Az aprómunka szakipari munkákat jelentett a cipőfoltozástól az ablaküvegezésen át az orvosi kezelésig. Eredetileg a szó az 1945-ös választásokkor a közvetlen agitációt jelentette.162 A Magyar Kommunista Párt III. kongresszusán több hozzászólás is foglalkozott a falujáró mozgalommal. Veres József felszólalása kizárólag a falujárásról szólt: „Egymás után szervezték meg a nagybudapesti párt- szervezetek a vidékre küldendő csoportokat, amelyeknek hivatása az volt, hogy a falusi lakosság közveden napi dolgaiban segítségre legyen.”163 Révai József szerint „a budapesti munkás falujárás közben nagyon jól megértett a parasztot, a paraszt meg őt, nem volt szükségük reakciós kisgazdapárti tolmácsokra, hogy egymást megértsék.”164 Révai a falujárást egyfajta kommunikációként értelmezte. Nagy Imre szerint „a falujárás a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának és kiteljesítésének legeredményesebb módja.”165 O is hangsúlyozta a szövetség létrejöttéhez elengedhetetlen kommunikáció fontosságát: „Falusi pártszervezeteink munkájának megja161 Zsigmondi: A „Szabad Nép” vidéki terjesztése. Pártmunka, 1946. 3. 67-69. pp. 162 Bíró Zoltán: Az „aprómunkát” választási agitációnk központjába! Pártmunka, 1945. 9. 225-227. pp. 163 A népi demokrácia útja. A Magyar Kommunista Párt III. kongresszusának jegyzőkönyve. Szikra, Budapest, 1946. 213. p. 164 Uo. 139. p. 165 Uo. 198. p. 75
