Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
"Tízezer új falukutató" (Falujárás a koalíciós korszakban, majd a proletárdiktatúra első éveiben)
vés tartozéka”. A Donáth cikkében említett tapasztalatok hívták életre a falujáró mozgalmat. Bármely kommunista párt (elvileg) forradalmi párt. 1945-ben Magyarországon forradalmi helyzet volt. Az 1945. novemberi választások megmutatták az intézményes forradalom korlátáit. Ezek meghaladását tűzte ki céljául az MKP falujáró mozgalma. Kettős célját ismerhettük az a falujáró mozgalomnak. Célul tűzte ki az MKP népszerűsítését, politikájának, ideológiájának propagálását, továbbá az aktuális politikai harcot: a párt helyi súlyának erősítését, a folyamatos választási kampányt. A fentieket nevezhetjük az MKP falujáró mozgalma pozitív programjának. Létezett a mozgalomnak olyan programja, mely nem annyira az MKP tagságának növelését, a pártszervezést, a mindenkori választási kampányt célozta. A falujárók feladat volt a pártot érintő tömeghangulat, „előítéletek” eloszlatása. A Szabad Nép egyik 1946 kora őszi Falujárás című vezércikkéből tudhatjuk, a mozgalom tudatos eszköz volt a Párt vezetése számára a pártot ért „reakciós” vádak, a „kommunista-ellenes rémmesék” elleni harcban.159 A vezércikk szerint a leggyakoribb vád a hazafiat- lanság és vallásellenesség mellett az volt, hogy a kommunisták, mint olyanok munkakerülők. Az MKP országos parasztlapja, a Szabad Föld 1947-es Kincses Kalendáriuma is reflektált a kommunistaellenes hiedelmekre. „Ki hát az igazi magyar?” — kérdezte a falujárásáról szóló írás. A tudósítás szerint „mindenütt gyanakvással fogadta a falu azt, amiben nem volt még része. Aztán jött a boldog csodálkozás, a mély hála.” A parasztokért végzett társadalmi munka következtében végül „eloszlott a gyanú.”160 A gyanú, ellentétben a propagandával, nem oszlott el 1946 végére, de még a „győztes 1947-es választásokat követően sem. Azt is jelezni kell, hogy a gyanú is kétoldalú volt. Az illegalitásból kilépő, az emigrációból hazatérő pártvezetők, az 1919-es veteránok és a szervezett munkásokból káderekké lett kommunistákban is előítéletek éltek a magyar parasztság irányában. Ezek sem voltak egyetemlegesek. Bennük a félelem és a várakozás egyszerre volt jelen. A parasztsággal szemben táplált gyanú kommunista oldalról is összetett volt. Benne volt az 1890-es évek szocialista agrármozgalmai csődjének tapasztalata, az 1919-es kísérlet kudarca, a Bethlen-Peyer paktum utáni szocialista kivonulás a faluból, a szocialisták, szociáldemokraták visszaszivárgásának és a vidékről való kiveretésüknek tapasztalata is a harmincas évek elejéről. S benne volt, nem kis mértékben a terepismeret 159 Szabad Nép, 1946. Szeptember, 12. 160 Komoly Péter: Munkások a parasztokért. A városi kommunista dolgozók falujárása 1946-ban. A Szabad Föld Kincses Kalendáriuma 1947 esztendejére. 94. p. 74