Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)

"Tízezer új falukutató" (Falujárás a koalíciós korszakban, majd a proletárdiktatúra első éveiben)

vés tartozéka”. A Donáth cikkében említett tapasztalatok hívták életre a falujáró mozgalmat. Bármely kommunista párt (elvileg) forradalmi párt. 1945-ben Magyarországon forradalmi helyzet volt. Az 1945. novemberi választások megmutatták az intézményes forradalom korlátáit. Ezek meg­haladását tűzte ki céljául az MKP falujáró mozgalma. Kettős célját ismerhettük az a falujáró mozgalomnak. Célul tűzte ki az MKP népszerűsítését, politikájának, ideológiájának propagálását, továbbá az aktuális politikai harcot: a párt helyi súlyának erősítését, a folyamatos választási kampányt. A fentieket nevezhetjük az MKP falujáró mozgalma pozitív programjának. Létezett a mozgalomnak olyan programja, mely nem annyi­ra az MKP tagságának növelését, a pártszervezést, a mindenkori választási kampányt célozta. A falujárók feladat volt a pártot érintő tömeghangulat, „előítéletek” eloszlatása. A Szabad Nép egyik 1946 kora őszi Falujárás cí­mű vezércikkéből tudhatjuk, a mozgalom tudatos eszköz volt a Párt veze­tése számára a pártot ért „reakciós” vádak, a „kommunista-ellenes rémme­sék” elleni harcban.159 A vezércikk szerint a leggyakoribb vád a hazafiat- lanság és vallásellenesség mellett az volt, hogy a kommunisták, mint olya­nok munkakerülők. Az MKP országos parasztlapja, a Szabad Föld 1947-es Kincses Kalendáriuma is reflektált a kommunistaellenes hiedelmekre. „Ki hát az igazi magyar?” — kérdezte a falujárásáról szóló írás. A tudósítás sze­rint „mindenütt gyanakvással fogadta a falu azt, amiben nem volt még része. Aztán jött a boldog csodálkozás, a mély hála.” A parasztokért végzett társadal­mi munka következtében végül „eloszlott a gyanú.”160 A gyanú, ellentétben a propagandával, nem oszlott el 1946 végére, de még a „győztes 1947-es választásokat követően sem. Azt is jelezni kell, hogy a gyanú is kétoldalú volt. Az illegalitásból kilépő, az emigrációból ha­zatérő pártvezetők, az 1919-es veteránok és a szervezett munkásokból ká­derekké lett kommunistákban is előítéletek éltek a magyar parasztság irá­nyában. Ezek sem voltak egyetemlegesek. Bennük a félelem és a várakozás egyszerre volt jelen. A parasztsággal szemben táplált gyanú kommunista oldalról is összetett volt. Benne volt az 1890-es évek szocialista agrármoz­galmai csődjének tapasztalata, az 1919-es kísérlet kudarca, a Bethlen-Peyer paktum utáni szocialista kivonulás a faluból, a szocialisták, szociáldemok­raták visszaszivárgásának és a vidékről való kiveretésüknek tapasztalata is a harmincas évek elejéről. S benne volt, nem kis mértékben a terepismeret 159 Szabad Nép, 1946. Szeptember, 12. 160 Komoly Péter: Munkások a parasztokért. A városi kommunista dolgozók falujárása 1946-ban. A Szabad Föld Kincses Kalendáriuma 1947 esztendejére. 94. p. 74

Next

/
Thumbnails
Contents