Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
"Tízezer új falukutató" (Falujárás a koalíciós korszakban, majd a proletárdiktatúra első éveiben)
A KV-nek a sikertelen választásokkal foglalkozó ülésén Rákosi Mátyás, a választási eredményeket értékelő beszédében az MKP új feladatairól szólva, a november előttihez képest új hangnemet ütött meg, új politikai feladatokat tűzött ki a Párt elé. „Feladatként jelölte meg a párt szervezed és politikai megerősítését, széles körű nevelőmunka megindítását.”155 A kitűzött új politikai feladatok aktualitását felerősítették az MKP vidéki választási eredményei: hogy még az új gazdák sem szavaztak tömegesen „a nekik földet osztó” pártra.156 Az új helyzetben új politikára volt szükség, minek kulcsszavai a szervezés és a nevelés lettek. Az 1945-ös választások után a Magyar Kommunista Párt vezetői felismerték, hogy a párt befolyása az ország meghatározó vidéki településein nagyon gyenge volt. A Viharsarok és az ország északi, keleti bányászfalvai kivételével a falvak népe a Kommunista Párt ellen szavazott. Donáth Ferenc, az MKP vezető parasztpolitikusa az 1947-es választások előtt így emlékezett vissza az 1945-ös választásokra: „A 25 esztendős ellenforradalmi propagandától megtévesztett parasztság többségében, a legálisan még alig pár hónapja működő Kommunista Párt ellen adta le szavazatát.”157 1947 nyarából visszatekintve Donáth büszkén utal a falujárók tevékenységére, kiknek köszönhetően a helyzet két év alatt gyökeresen megváltozott, szavaival: komoly réseket ütöttek a kommunistákkal szemben érzett idegenkedésen. Mint írja: „A falujáró kommunista munkások önzetlen segítsége és a közvetlen érintkezés számos előítéletet és babonát oszlatott el felőlünk a falu népében. A falvak és a községek egész sorában a helyi pártszervezetek ma már szerves tartozékai a falu életének.”158 Donáth cikkéből nem az 1947-es fényes jelen leírása a történetileg hiteles motívum. Még csak nem is az, hogy a falujárókat a Kommunista Párt fő vidéki ágenseiként mutatta be, hanem az 1945 végi állapotokra vonatkozó elszólásai. Rögzíti a Kommunista Párttal szembeni korabeli „idegenkedést, előítéleteket és babonát” vidéken. Az is kiderül a kommunista ideológus írásából, hogy 1945 végén az MKP nem volt a falu életének „szer155 Rákosi Sándor — Szabó Bálint (szerk.): A Magyar Kommunista Párt és Szociáldemokrata Párt határozatai 1944—1948. Kossuth, Budapest, 1967. 172. p. 156 „A választások eredményéből megállapítható, hogy az új gazdák többsége nem pártunkra szavazott (...). Ez azt mutatja, hogy pártmunkánk e téren szintén alapos revízióra és javításra szorul. Az eddiginél nyomatékosabban és rendszeresebben kell a falun képviselnünk az új gazdák érdekeit (...) Feltétlenül el kell kerülni, hogy a falun a Kommunista Párt csak, mint a szegénység és az új gazdák érdekeinek képviselője lépjen fel és a falusi agitáció és propaganda mindenütt a középparasztság érdekeit is karolja fel.” Uo. 175. p. 157 Donáth Ferenc: A parasztság és a választás. Társadalmi Szemle, 1947. július-augusztus, 493. p. 158 Uo. 497. p. 73
