Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
"Tízezer új falukutató" (Falujárás a koalíciós korszakban, majd a proletárdiktatúra első éveiben)
hetőnek. A szükséges politikai áttörés eszközéül a paraszti fejek kicserélését látta. 1945 tavaszán és nyarán az MKP vezetése mind területi, majd megyei, mind országos szinten érzékelte a Gyürkeiné jelentésében is megfogalmazott gondokat. Foglalkoztak a „kiskirályok” kérdésével, az 1919-es veteránok helyi „direktórium”-kezdeményezéseivel, a pártszervezetek konszolidálásával éppúgy, mint az úgy nevezett zsidókérdéssel. Naponta és sok helyen szembesültek a kommunistaellenes hangulattal. Ennek nyomait éppúgy megtalálhatjuk a központi vezetés irataiban, mint a korabeli kommunista sajtóban. Ugyanakkor a Gyürkeiné által „a fejek kicserélésének” nevezett népnevelés még nem volt ekkor napirenden. Ami napirenden volt az a párt országos szervezése, a pártszervezetek megnyitása a tömegek előtt, az úgy nevezett tagtoborzás. 1945 tavaszától 1947-ig gyakorlatilag folyamatos tagtoborzási kampányban volt az MKP, a pártok közül nem egyedül. E kampány során százezer szám kerültek be a pártba olyan párttagok, akiknek nemhogy a kommunizmusról, de a pártról és a párttagság fogalmáról és tartalmáról sem voltak fogalmuk. A koalíciós években a koalíciós pártok az országot egyfajta részvénytársaságként irányították; a helyi közhatalmi szervek pártbefolyása fontos kérdéssé lett minden településen. A részvénytársaságként működtetett koalíció minden pártja között konszenzus volt az említett forma fenntartásában. A hétköznapi, társadalmi (egzisztenciális, kulturális, gazdasági stb.) kényszer, és természetesen a személyes meggyőződés mellett a koalíciós „részvényes” pártok nyomása is nagy szerepet játszott a lakosság hirtelen és nem látott méretű pártosodá- sában. A helyi közigazgatásokon kezdve az iskolákig az intézmények vezetése múlhatott és múlt a részvényes-koalíciós pártok helyi erőviszonyán. Az 1945. novemberi nemzetgyűlési választásokra való politikai felkészülés az általános pártosodást és tagtoborzást csak fokozták. Az 1945-ös választások nagy kérdése az volt, hogy a magyar falu miként fog szavazni. Az MKP vidéki sikerének zálogául a földosztást tekintették. A demokráciát és a demokrácia vívmányait a korabeli pártzsargon mindig a kommunista párttal azonosította. A Központi Vezetőség választási felhívása így fogalmazott: „November 4-én 700.000 új gazdának kell megbizonyosodnia afelől, hogy a föld, amelyet a magyar demokrácia juttatott nekik, örök időkre az övé és ivadékai marad.”154 154 Rákosi Sándor — Szabó Bálint (szerk.): A Magyar Kommunista Párt és Szociáldemokrata Párt határozatai 1944-1948. Kossuth, Budapest, 1967. 164. p. 72
