Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)

"Tízezer új falukutató" (Falujárás a koalíciós korszakban, majd a proletárdiktatúra első éveiben)

harcok elmúltával az MKP térségenként eltérő kihívásokkal állt szemben. Az ország keleti, főként észak-keleti régióiban a gyakran szervezetlenül létrejött pártszervezeteket — kommunista pártokat - kellett konszolidálni, míg másutt, ahol a front épp csak elvonult, a pártszervezeteket kellett létrehozni. Túlzás, hogy az ország keleti végében főként spontán módon jöttek létre a pártszervezetek, míg a nyugati megyében kizárólag a központból érkezett pártszervezők munkájának eredménye volt a pártszervezetek létrejötte. De volt különbség az ország keleti és nyugati területei között szempontunkból.

A pártszervezés és a pártszervezetek konszolidálása számtalan, lokális problémát vetett fel, olyanokat, amelyeket központi direktívákkal nem lehetett megoldani. 1945. márciusi az a zempléni jelentés, mely rávilágít a fenti feladat nehézségére, helyi sokszínűségére és egyben az MKP meggyökereztetésének általános nehézségeire.

„Vidéki tapasztalataim a Földreform során Zemplén megye Tokaji járás és részben a Sátoraljaújhelyi járásról 1945. évi március hó 24-én az első csoporttal indultam, mint járási megbízott Sátoraljaújhelyen kaptuk meg a végleges beosztást, Hegedűs megyei megbízottól. Én a Tokaji járást kaptam. Másnap már sorbavettem a községeket és amint Kállai elvtárs mondotta, elég nagy passzivitással találkoztam. Még a megtartott ülésekre is csak a község egy része mert eljönni, nem hittek benne és csak úgynevezett előőrsöket küldtek... (...) Végül is földreformot, amint azt a megyében járt Donáth elvtárs is megállapította, sikeresen és jól megoldottuk.

Politikai vonalon viszont a tapasztalataim nagyon rosszak. Akad olyan község, ahol nincs egyáltalában Kommunista Párt, de ott viszont elég erős a Kisgazdapárt. Egyes községekben (...) a pap Kommunista Párt titkára, akit azonnal leváltattam. Nagyobb községekben zsidó pártitkár van, akik, és ez vidéken általános, nem ütik meg Pesten a legszürkébb párttag mértékét sem. Szóval a parasztság nem megy a Kommunista Pártba, viszont a Nemzeti Parasztpárt erősen szervezkedik, csak az a hiba, hogy éles ellentétben állanak a kommunistákkal, akik igaz a legjobb esetben 19-esek, de főleg, mint nekem mondották ’reakciós zsidók, akik vagyoni alapon forradalmárok.’ Ezek az emberek képtelenek arra, hogy még ha hetenként instrukciót kapnának is, hogy a párt

Béla: A magyar Kommunista Párt helyi szervezeteinek megalakulása, fejlődése Jász-Nagykun- Szolnok vármegyében 1944-1945-ben. In: dr. Szabolcs Ottó (szerk.): Egy tiszántúli város felszabadulása és újrakezdése. Budapest, 1985. 65-79. pp.; Szabó Éva: A Magyar Kommunista Párt. In: Erényi Tibor — Rákos Sándor (szerk.): Legyőzheteden erő. A magyar kommunista mozgalom szervezed fejlődésének 50 éve. Kossuth, Budapest, 1968. 156-161. pp. uo. 181-182. pp.

70