Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
A szervezettség legfelső foka (Adatok a kommunista párttagság kérdéséhez)
pénzek mellett. A helyi pártszervezetek költségvetése folyamatosan felborult az igen alacsony tagdíjfizetési morál miatt, ami korszakunkban végig jellemző volt. Ezt a felvállalt, és a központ által elvárt politikai munka sínylette meg. A Zemplén Megyei Pártbizottság gazdasági vezetője személyes látogatásaival is igyekezett a tagdíjfizetésre (és a valós párttagság követelményeinek való megfelelésre) ösztönözni a tagságot. Ez a munka jellegénél fogva csak kampányszerű és szezonális lehetett. Ezért is tűnik ki a hónapról-hónapra keletkező jelentésekben a pártagság és azon belül a fizető párttagság aránytalansága.108 Nyilvánvaló, hogy az ilyen jellegű „lelátogatások” egyszeri kampányok voltak, melyeket rendszeressé tenni képtelenség volt. A legtöbb gondot a térségben, úgy a statisztikák, mint a politikai munka területén Abaúj-Torna vármegye okozta, ahol a kommunista párt befolyása az országban az egyik legalacsonyabb volt. Itt ütközött a legnagyobb nehézségekbe a kommunista párt meggyökereztetése és elismertetése. Ennek megfelelően, az amúgy is kispresztízsű megyei pártszervezet szervezettsége és aktivitása igen alacsony maradt korszakunk végéig. Az MKP Abaúj-Torna vármegyei Bizottsága 1946. március 21-i pártmunkáról szóló jelentése szerint a korábbi megyei vezetés szétzüllesztette a pártot, — „csapszéket csináltak abból”. Az amúgy is a legsötétebb és a legreakciósabb megyeként nyilvántartott Abaúj-Tornában 1946 kora tavaszára a kommunista párt — ahogy forrásunk szerzője fogalmazott — „közutálatnak örvendett”. 1945 októbere és 1946 januárja között 4600 pártagot tartottak nyilván a megyében. 1946 márciusában ezek közül mindössze 2200-at találtak.109 A júniusi jelentésből azt tudhatjuk meg, hogy a „párttitkárok hősi harcának a szétzüllött pártszervezetek helyreállításának eredményeként” 3336 főre nőtt a ténylegesnek feltüntetett párttagság.110 A valós párttagság megállapítása, illetve bejelentése sokban függött a lokális viszonyoktól és a jelentések íróinak hozzáállásától. Mint azt Ács Lajos, a három vármegye instruktora a Központi Vezetőség Szervezési Osztályának részéről az 1947. június 23-ai osztályértekezleten kifejtette: „a pártszervezés munkáját és a hatékony kádermunkát akadályozza az a körülmény, hogy a megyei vezetőségek kicsik és kissé álmosak”. Kifejezetten idegenkedtek, Ács megállapítása szerint, a helyi pártvezetők a máshonnan érkezett káderek beállításától, különösen, de nem kizárólag a budapesti ká108 MNL. B.-A.-Z. m. Lt. X. 4. f. 89. őe. 105 MNL. B.-A.-Z. m. Lt. X. 2. £ 5. őe. 110 MNL. B.-A.-Z. m. Lt. X. 2. f. 174. őe. 50
