Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
A szervezettség legfelső foka (Adatok a kommunista párttagság kérdéséhez)
derektől ódzkodtak. Ez a látens konfliktus valódi botrányokká is válhatott, mint azt a szikszói járás párttitkárának sorsa is mutatja. Orosz István 1947. március 25-én írta első és egyben utolsó járási titkári jelentését a megyei bizottság számára. A fiatal diósgyőri munkáskáder jelentéséből kényes adatokra is fény derült. A járás 22 községéből csak 17-ben volt pártszervezet, melyek közül is csak 4—5 „helyen számítanak a község életében, mint komoly tényezők.” Megállapítása szerint a járásban a szervezeti élet hiánya miatt „a dolgozó szegény parasztok kiszolgáltatottak a régi rend híveinek”. Járási titkárként első feladata volt „a statisztikai stabilizáció”. „Megállapítottam, hogy az eddigi jelentések nagy része a valóságtól eltérően lettek kiállítva, az innen jelzett 600 taglétszámból a konkretizálás folyamán mindössze 332-t sikerült összeszedni, ebből azonban levonandó a március 1-e óta beiratkozott 40, és a februárban szintén belépett 80 tag,” Orosz István szavaival élve „a kartonok dzsungelében” folytatott tisztogatása során olyan adatokra bukkant, melyek szerint egy-egy névre 4—5 személyi karton is ki lett állítva, továbbá, hogy elhunyt személyeket is nyilvántartottak aktív párttagként.111 Orosz István, a megyei pártarchívum irataiban később, mint a szikszói pártmunkában szellemileg és idegileg tönkrement ember kerül elő, pártmunkáját feladva önként jelentkezett Diósgyőrbe fizikai munkásnak. Még egyszer: Orosz István 1947 márciusában 332 párttagot talált a járásában. Ennek fényében érdekes utódjának, Kovács Gábor 1947. április 29-i járási titkári jelentése, melyben tényként közli, hogy április hónapban 21-el nőtt a járás párttagsága. Megértőén ír arról, hogy „csak” 886-an fizetnek tagdíjat.112 Orosz István esete nem volt egyedi. A járások vezetői igyekeztek megfelelni az elvárásoknak. Am ebbéli szándékuk a legtöbbször kudarcot vallott, ami nem volt véletlen, hiszen nem egy járási, községi titkár vélekedett úgy, hogy a felsőbb szinteken lévő elvtársaik cserbenhagyták őket, az általuk küldött jelentéseket hanyagul kezelik, és legfőképpen nem foglalkoznak a problémáikkal. Kummer Károly mezőkeresztesi járási titkár 1947. július 24-én keltezett, Megyebizottsághoz írt levelében kikéri maga és járási titkár elvtársai nevében azt, hogy a pontatlan és hibás jelentésekért fegyelmivel fenyegetőzzenek, hiszen azokat ők pontosan és határidőre elküldték, csak a megyei elvtársak nem küldték tovább kellő időben és az adatok feldolgozására nem fordítottak elég időt.113 A párton belüli felsőbb és alsóbb szintek közötti feszültségre világít rá a Mezőcsáti járási titkár, Jobbágy 111 MNL. B.-A.-Z. m. Lt X. 2. f. 96. őe. 112 MNL. B.-A.-Z. m. Lt. X. 2. f. 96. őe. 113 MNL. B.-A.-Z. m. Lt X. 3. f. 53. őe. 51
