Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)

Az intézményes forradalom intézményének élete. Pártélet az ötvenes években

és olyanként szentesítő választási győzelem utáni első KV ülésen kerülhetett sor egy új, ezúttal már nem a hatalomért küzdő, hanem abban huzamosabban berendezkedő állampárt szervezeti és szervezési kérdéseinek megvitatására. Rákosi a KV ülésén tartott választási beszámolójában a párt általános, elsősorban gazdasági politikájával foglalkozott. A párt szervezésének és szervezetének kérdésével Kovács István foglalkozott az ülésen.

A párttagság szervezeti helyzetéről, a tagdíjfizetésről, a pártfegyelemről és a pártépítés időszerű kérdéseiről szólva megállapította, hogy politikailag hasznos és sikeres volt a párt soraiban végrehajtott tisztogatás, a tagfelvételi zárlat. Ezzel — így Kovács — megerősödött a párt élcsapat jellege, amit a munkások pártban elfoglalt arányával és a választási sikerekkel vélt bizonyítottnak. Az általánosságban említett pozitív folyamatokról a konkrétumok során már távolról sem nyilatkozott felhődén optimizmussal Kovács István, a beszámoló egyre kevéssé hasonlított győzelmi jelentésre. A beszámolóban a múlt idejű igei állítmányokat felváltották a jövő idejűek, illetve az óhajt kifejezők. Kategorikusan jelentette ki például, hogy a „jövőben tagszervezési politikánkban nem a tagok és tagjelöltek számának mértéktelen növelésére kell a fő hangsúlyt helyezni.”333 Kovács ezzel a kijelentéssel akaradanul is elismerte, hogy 1948 —1949 előtt az MKP és az MDP pártszervezési politikája a párttagság számának mértéktelen növelése volt, a minőségi szempontok alig, vagy egyáltalán nem érvényesültek a párttagok és tagjelöltek felvételekor. Az 1949-es választásokat követően Kovács úgy prognosztizálta, hogy „pártszervezeteink ki lesznek téve a pártba belépni akarók rohamának és azért, hogy ne ismétlődhessen meg, hogy a pártvezetőségek újra tömegesen és válogatás nélkül vesznek fel tagjelölteket, javasoljuk a KV- nak, hogy (...) előre határozza meg, hogy mennyi párttagjelöltet és milyen rétegből lehet felvenni.”334 A párttagfelvételi zárlatot követően a kvóta- rendszer mellett azt is javasolta Kovács István, hogy a továbbiakban kizárólag egyéni elbírálás alapján történjen az egyes tagok és tagjelöltek felvétele. Ami egyértelműen arra utal, hogy 1949 májusa előtt mindez nem volt gyakorlat az MKP-ban és az MDP-ben, sőt, a gyakorlat — erre egyértelműen utal Kovács megfogalmazása — ennek épp az ellenkezője volt.

A párt élcsapat jellegének erősítése mellett azt tűzte ki célul az MDP legfőbb pártszervezője, hogy a párttagság megnyitásakor az egyes régiók közötti különbségeket csökkentsék. Budapest, Borsod, Nógrád és Eszter- gom-Komárom megyék felnőtt, tizenhat évesnél idősebb lakosságának

333 MNL. MÓL. 276. 52. 7. őe. 62.

334 Uo. 74. p.

163