A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)
Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata az ipartestületekkel
A front elvonulását (majd a második világháború befejezését) követőn a Kereskedelmi és Iparkamara korábbi földrajzi térségében egyedül a történeti Borsod megye területe nem változott. Kilenc ipartestülete volt Borsodnak, többségükben a járások székhelyén működve. Legnagyobb a miskolci ipartestület volt, amelynek története később összekapcsolódott a Diósgyőr és vidéke, illetve a Hejőcsaba és vidéke általános ipartestületeivel. Önálló ipartestület működött Sajószentpéteren, Edelényben, Putnokon, Ózdon, Mezőkeresztesen és Mezőcsáton. A kereskedelem területén Miskolcon kereskedelmi testület, valamint a kereskedők és iparosok egyesülete működött. Mezőcsáton kereskedők társulata létezett, járási kereskedelmi testületé Mezőkeresztesnek és 1940-től Mezőkövesdnek volt. A miskolci járási kereskedelmi testületnek Hejőcsaba adott otthont, Sajószentpéternek járási kereskedelmi testületé volt. Az Ózd és vidéke egyesület Ózd térségében fejtette ki tevékenységét. Alábbiakban először az ipartestületek, majd a kereskedelmi testületek helyzetét tekintjük át, ismerve azt, hogy elnökeik egyben a Kereskedelmi és Iparkamara alelnökei voltak. A Kamara így fogta össze és koordinálta a két nagy szakterület munkáját. Ahhoz, hogy az együttműködés hatékony legyen, a kamara kebelében szakbizottságok működtek. így volt a bel- és külkereskedelmet, a gyáripart, a kézműipart, a közlekedést, a pénzügyi életet, valamint a szervezeti életet és az ügyvitelt segítő, választott bizottság. Mint érzékeljük majd az ipar és a kereskedelem esetében is 1945-től felerősödött a szövetkezeti eszme, az ipar esetében pedig általánosan jellemző a képesítéshez nem kötött iparok „befogadása”, vagy éppen a „gyár” fogalmának tartami meghatározója. A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata az ipartestületekkel Az ipartestületek a képesítésre kötelezett ipari tevékenységet folytatók olyan érdekvédelmi szervezete volt, amely kifelé hatóságként működött, tagjai számára a tagság kötelező volt. Egy 1945-ös ipartestületi beszámoló már úgy fogalmaz, hogy a testület „azt jelenti tagja számára, mint a munkás számára a szakszervezet”.12 A Kereskedelmi és Iparkamara szakmai adatgyűjtése szerint 1943-ban a kerületben 145-féle mesterséget űztek, s ennyi féle szakmának 13 380 fő képviselője volt.13 Az olyan közismert és nagy szakmák mint az asztalos, a cipész, a szabó, a fodrász, a kovács, a hentes, a kőműves mellett voltak viszont olyanok is amelyeket már mindössze egy- ketten műveltek. Ilyen volt a gyertyamártó, a gombkötő, az azsúrozó, vagy az aranyhímző. Ezek a viselet, még mások a lakáskultúra megváltozását 12 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 1898/1946. 13 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.4 527/1943. 98
