A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata az ipartestületekkel

érzékeltetik. Természetesen már jelen vannak a „jövő” szakmái, s ugyanolyan kis létszámmal, mint a „letűnt világ” mesterségei. Mindössze egy-két képviselője van a galvanizálásnak, a fémesztergálásnak, a gázszerelésnek, vagy az orvosi müszerkészítésnek.14 1945-ben (1948-ig) már a fontosabb szakmák szerint csoportosítják a kézműiparosokat, vagy kisiparosokat. így - a gyáripar analógiájára - megkülönböztetik a fa, a fém, a bőr, a ruházati ipari képviselőit. Az építő, a festő, a sokszorosító iparosok is külön csoportot képviselnek, mint az élelmezési ipar, az egészségügyi „ipar” és a gyáripar művelői. Tehát az egyes iparok művelőit nem szakmák, hanem szakmacsoportok, 1945-ben pl. 10 szakterület neve alatt jegyezték a kimutatások.

Az ipartestületek kimutatásainak vagy elemzéseinek két szélső pontja a „képesítéshez nem kötött” iparosok és a „gyár-üzem”, mint iparszerűen végzett tevékenység, s ez ellenük való tiltakozás, vagy velük szemben megfogalmazott kritika. 1944-1945-ben ez a kérdés úgy vetődött fel, hogy „mert a gyár fogalom nem tisztázott, nagyon sokan képesítésük hiányát próbálják ezzel leplezni”, hiszen nem meghatározó a technikai-eszközbeli ellátottság, az alaptőke, a szakértelem, de nagyon sok esetben még a foglalkoztatott létszám sem. „A kézműipar állandóan sérelmezte az ún. célgyárak működését - írja az ipartársulat elnöke. A Gyáriparosok Országos Központjának felállítása kapcsán az IPOK és a GYÖK útján közös akció indult a gyárszerűség fogalmának újbóli megállapítására.” (1923-ban már foglalkozott ezzel egy rendelet, de olyan általános kritériumokat fogalmazott meg, amelyeket bárki már akkor kijátszhatott. A létszám, vagy az akkor előírt munkagép azóta jellemzője minden kézműipari műhelynek.) „Az ilyen gyári üzemek voltak mindig legkellemetlenebb vetélytársai a képesítéshez kötött iparoknak, a kézműiparnak. A »gyáros« nincs kötelezve arra, hogy szakképzett üzletvezetőt tartson, viszont a kézműiparos számára ez kötelező. A legtöbb gyárban alig van segédlevéllel rendelkező iparossegéd. Betanított munkások, vagy részmunkát végző napszámosok dolgoznak, akik szakmunkásnak vannak bejelentve. ...A kézműiparos műhelyében szakmunkával csak segédet és tanoncot foglalkoztathat, ezzel szemben a gyáros szakmunkát végeztet a betanított napszámossal is. .. .így egyik oldalon a teljes szabadság, a másik oldalon a szigorú megkötöttség. Hogyan tudjon a kézműves iparos versenyezni a gyáriparral, mikor az ellenfél a legrugalmasabb üzleti módszert követi, szükségleteihez képest máról-holnapra növelheti munkáslétszámát, és ezzel a termelés eredményét is, még a kisiparos kénytelen vergődni a gyáriparral szemben.15

Jól érzékelhető a probléma kettőssége. A kézműipar nem lehet partnere a fejlődő gyáriparnak. A gyáripar pedig lehet „kontárok által irányított nagylétszámú és alig adózó vállalkozás” is, de lehet olyan ipari vállalkozás,

14 B.-A.-Z. m. Lt. IIIX. 201.4527/1943.

15 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 35824/1945.

99