A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara tisztségviselői 1879-1948

SZENTPÁLI ISTVÁN (1890-1903)

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara székházának bejáratánál 1997-től márványtábla örökíti meg Szentpáli István kamarai titkár, majd polgármester és országgyűlési képviselő emlékét. Az 1861- 1924 között élt közgazdasági szakember az Ugocsa vármegyei Halmiban született, iskolai tanulmányait Szatmárban és Iglón végezte, majd jogot, hallgatott Bécsben és Budapesten. A diploma megszerzése után a közmunka és közlekedési Minisztériumban dolgozott, s innen saját kérésre került Miskolcra, kamarai szolgálatra. 1890-1902 között Sugár Ignáccal (későbbi utódjával) közösen irányították a kamrai hivatalt. Tanított a középkereskedelmi iskolában, s a kamara ajánlásával indult az 1902. évi polgármesteri választáson. Ekkor lett első ízben polgármester, s részese annak a munkának, amely eredménye az 1907. évi LI. törvénycikk lett, Miskolcot ez tette a megyével hasonló jogokat gyakorló várossá. Szentpáli 1902-1912 és 1917-1922 között volt a város polgármestere, a kettő közötti időben pedig Miskolc déli választókerületét képviselte az országgyűlésben. Miskolcon 1991-től nevét utca, 1997-től pedig iskolanév is őrzi. Az iskola és a kamara közösen Szentpáli díjat alapított, amelyet 2002-ben adtak át első ízben. Az egykori kamarai titkár nevét a székház díszterme is őrzi, s ugyancsak itt tekinthető meg emlékszobája.

SUGÁR IGNÁC (1903-1917)

A Miskolcon 1860-ban született későbbi főtitkár iskolai tanulmányait Nyíregyházán és szülővárosában végezte. 1879-ben érettségizett, 1883-ban a budapesti jogi karon végbizonyítványt, majd 1903-ban Kolozsváron állam- tudományi doktori oklevelet szerzett. Miskolcon az államvasutak szolgálatában töltött öt évet, ezt követően került a kamarához. Másodtitkár, lapszerkesztő, s egyben felsőkereskedelmi iskolai oktató volt. 1903-tól számos nyugat-európai országban ösztöndíjas kutatóként megfordult. Feladata a kézművesipar tanulmányozása, s azok magyarországi kamatoztatása volt. Számos munkája és előadásai közül kiemelkedik az, amely az ipartörvény-tervezet- ről, a kamarai választási reformról, az ipartelepek földrajzi telepítéséről, a munkásbiztosításról és az ipari szövetkezetek ügyéről szól. A város törvény- hatósági bizottságában a pénzügy és az iparfejlesztés volt a szakterülete. Hagyatéka a kamarai irattár egy részével, 1949-ben megsemmisült, de megmaradt kéziratban elkészült tanulmányainak jegyzéke, amelyből széles látókörű, nagy felkészültségű szakember alakja körvonalazódik az utókor szá- 101

101 Dobrossy I., 2003. 65-66.

165