A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara tisztségviselői 1879-1948

WITTICH ANDOR (1918-1932)

1877-ben az Abaúj megyei Hollóházán született. Jogi tanulmányait befejezése után a kassai járásbíróságon dolgozott, majd 1900-1903 között fogalmazó lett a temesvári Kereskedelmi és Iparkamaránál. 1903-ban került Miskolcra, s a kamara hivatali lépcsőfokait sorra járta. Előbb fogalmazó, 1907-től segédtitkár, 1917-től titkár, majd a következő évtől közel másfél évtizeden át főtitkár volt. Tanított a kereskedelmi szakiskolában, tagja volt a város törvényhatóságának és idegenforgalmi szakbizottságának. A kamarai kerületben megszervezte a háziipari és müipari tanfolyamokat, majd ugyanezen a szakterületeken kerületi iparkiállításokat szervezett, számos miskolci lapban jelentek meg írásai és szakfordításai. A kamara teljes ülésén ő tartott összefoglaló jelentést 1919 történéseiről és következményeiről.102 Ennek is része volt abban, hogy 1920-ban amikor az Antant-bizottság Miskolcon felülvizsgálta a térségről készített kárlistát, a tárgyaló-bizottságnak Hodobay Sándor, Szentpáli István, a főügyész Silbiger Bertalan és a megyei főjegyző, Görgey László mellett ott állt Wittich Andor is szakértőként.103 Számos munkája közül ma is aktuális „A Bükk-vidék közgazdasági fejlesztése” c. 1926-ban megjelent értekezése.104

HOLLÓDI (HOLESCH) KÁLMÁN (1933-1945)

Hollódi Kálmán 1887-ben Besztercebányán született. Édesapja a besztercebányai Kereskedelmi és Iparkamara titkára volt. Iskolai tanulmányait Besztercebányán kezdete, Miskolcon és Budapesten folytatta. Diplomája megszerzése után a Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamarához került, ahol segédfogalmazói, majd fogalmazói állást töltött be. 1913-tól lett a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara munkatársa, ahol először segédtitkárként, majd 1933-tól főtitkárként tevékenykedett. 1947 februárjában hunyt el. Igazoló jelentése szerint politikai pártnak nem volt tagja, de politikailag megbízhatatlannak nyilvánították, amiért tiltakozott a kamarai önkormányzat 1940- ben történő felfüggesztése ellen. 1943-ban kérte nyugalomba vonulásának engedélyezését, de a miniszteri biztos (Halmay Béla) kérésére még maradt 1944. október 1-ig. Életművének, munkásságának részletes feltárása a kamaratörténeti kutatások további feladataként fogalmazódott meg.

102 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.429/1919.

103 Thurzó Nagy L. 1965. XIV. 16,

104 Kőrakó B.-Vér A. 1927. 241.

166