A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A gyárak és nagyobb vállalatok, a város és a megye gazdasági helyzete, termelőképessége az 1945. évi iparstatisztika alapján

műnk ugyan erősen különbözött, de leginkább a háborús károk tekintetében voltak közöttük különbségek. Adatokat szolgáltattak a gépjavító üzemről, amikor az már 1944 novemberétől működésképtelen volt, s a háborút befejezőén kísérlet sem volt újraindítására. Ugyanez történt a Kun-féle gyárral is, amelynek vezetőjét deportálták, gépparkját széthurcolták. A villamos és műszaki vállalat - létszámát tekintve - a legnagyobb vállalkozások közé tartozott, mégsem jelenik meg sem az 1944-es, sem az 1946-os és azt követő újjáépítési feladatok végrehajtásakor. A villamos üzem közel 300 fővel viszont a városi közlekedés meghatározójává válik, hiszen az újjáépítéshez a munkások „mozgatását”, szállítását enélkül nem lehetett megoldani. A közlekedés és a Zsolcai kapu három gyára stratégiai szerepet töltött be a város életében államosításukig, ill. nemzeti vállalatokká történő átszervezésükig.

A megye meghatározó elektromos ipartelepei Gibárton, Kurittyánban, Barcikán és Sátoraljaújhelyen voltak. Ezeket mindenütt katonai segítséggel és felügyelet mellett indították újra. A Kondó-Sajószentpéteri Iparvasút helyreállítása azonnal megtörtént, sőt gondoskodtak a munkáslétszám növeléséről is. A közlekedés és energiaszolgáltatás mellett kevésbé tűnik fontosnak 1945 elején a három gyárközpont: Ózd, Borsodnádasd és Diósgyőr állagfelmérése. Ózdon ekkor pedig 3500 munkás dolgozott, s Borsodnádasdon is 1100 főnél többen vettek részt a termelésben. Borsodnádasd részvénytársasági alapon működött, s az összeírás szerint vezetői teljes számban elmenekültek a front elől. A diósgyőri állami vas- és acélgyár meg sem jelenik az iparstatisztikában, jóllehet a megye legjelentősebb ipari koncentrátuma volt. (Azóta a Tanulmányok Diósgyőr történetéhez c. kiadványsorozatban több tanulmány és kötet is részletesen bemutatja a háború utáni állapotokat.) A diósgyőri vasgyárban a háború előtt 10 300 munkás dolgozott. Az 50%-os károsodást szenvedett gyárban 4 300 munkással indult meg a bányák, a villamosvezetékek és az erőmű, majd a közlekedési eszközök és útvonalak helyreállítása. A gyár 1945. szeptember 1-től kezdte meg az ún. jóvátételi termelést, amely a megye valamennyi nagyüzemét érintette.85 (Miskolcon a drótgyár teljes termelése szovjet elszállításra várt.)

III. és XV. A kő- és szénbányászat, agyag- és üvegipar helyzete: Miskolcon 9, a megyében 30 üzemet soroltak e szakmacsoportba. Miskolcon - korábban csak helyi igényeket kielégítve - két kavicskotró vállalat dolgozott, munkáslétszámukat tekintve inkább középüzemi szinten. Erre utal, hogy gépi felszerelés helyett inkább az állati erő volt meghatározó. Amikor a háború idején a lóállományt lefoglalták, a termelés megszűnt. A Rácz-féle kotró vállalat műszaki-technikai ellátottsága jobb volt, de a teljesítmény mennyiségére utal a fel nem használt készlet is (előbbi esetben 150 m\ itt

85 Kiszely Gy. 1997. 248-263., Marosváry L. 1999. 46-57., Baán 1. 2001.33-52., Boros Á. 2004. 93-98.

145